Közkeletű tévedés, hogy a nők biztonságot akarnak, de nem. A nők nem biztonságot akarnak, hanem biztonságot IS akarnak – és óriási a különbség a kettő között.

A nőknek Lelkes Férfira van szüksége, akiben hinni tudnak.

A nők biztonságot akarnak, igen, de nem a helyben egyensúlyozni próbáló tandembicikli biztonságát, hanem a lelkesítő közös irány biztonságát. Az igazi biztonság a haladásból fakad – igazi biztonsága a haladó kerékpárnak, a haladásból fakadó egyensúlynak van. Vagy persze annak a biciklinek, amit az árokba hajítanak. No és EZÉRT zárul válással a kapcsolatok nagy része ma napjainkban, mert a párok lelkesítő közös cél helyett saját célok mentén, eltérő irányokba húznak, amiből helyben egyensúlyozás (tehát idővel orraesés) lesz, ahelyett, hogy egy lelkesítő közös irányba tekernénk együtt.

Hallom, igen, hogy de ez hülyeség, mert Nektek volt közös célotok, és mégis bedőlt a dolog.

Ha bedőlt, akkor nem volt.
Ha bedőlt, akkor NEM egy irányba haladtatok.

Hogy ház, otthon és gyermek? Nem, nem és NEM! Ház és otthon és gyermek nem lehet cél, szép ház és meleg otthon és boldog gyermek mind eredménye csak annak, hogy együtt jól vagyunk, amihez közös erőfeszítés kell. Ha tehát pénzért külön gürcöltetek, hogy ház és gyermek legyen, az még mind helyben egyensúlyozás csak. Mert ha az életben együtt elérendő Közös Cél nincs meg, akkor az erőfeszítés sem közös, hanem egy fura szimbiózis csak, ahol külön prioritásaink (tehát állandó ütközéseink) vannak, miközben közös életet azért szeretnénk (tehát megalkuszunk), amit a kezdeti zsigeri gerjedelem elmúlta után az otthon elvesztése iránt érzett félelem és a gyermekek szeretete tart csak össze – jól működő férfi-nő kapcsolat és tartós szerelem így lehetetlen.

Hogy mekkora baromság, már megint, mert a szerelem köztudottan elmúlik?

Ha pénzért dolgozol, akkor igen. Ha a lelked nincs benne, tehát nem vagy lelkes, tehát nem vagy lelkesítő, akkor… igen, akkor elmúlik. A szüleink és nagyszüleink szerelme többnyire elmúlt, mert lelketlen férifba nem lehet szerelmesnek lenni – míg ezzel szemben a lelkes férfi tartósan lelkesít.

– – –

Aki pénzért dolgozik csak: kurva.

Háborodj fel, kövezz meg, semmi gond, persze, hozzá vagyok szokva – de ettől még így van, és részben pontosan onnan a dühöd, hogy ezt TE is tudod. Aki a legszebb éveit pusztán csak pénzért adja: kurva. Mert nem szívvel és nem lélekkel és nem meggyőződéből és nem szerelemmel csinálja. Hanem pénzért csak. A férfiak nagy része kurva napjainkban. És a nők nagy része is kurva – kurvák társadalma vagyunk, ahol igazán jól a Titeket futtató stricik keresnek. De ők sem boldogok, persze, hiszen ők is kurvák csak végül, és egy nagyobb strici őket is hajtja…

Az igazi férfi nem egyszerűen csak hős, hanem országa van, értve ez alatt, hogy a Célja valakiket jól és egyre jobban és még és jobban szolgálni. EZ az ország lényege. Hogy valamiért én felelősséget vállalok, legyen az a vállalkozásom szolgáltatása, vagy egy csoport egy nagyobb szervezeten belül. És nem egyszerűen csak az ország sérül, de a férfi maga vész el, ha valódi királykodás (tehát az ország szolgálata!) helyett kurválkodik csak a hím ember. Az önképe vész el. A válla roskad be. Játszani, iszogatni, kurvázni kezd, vagy vitorlást vesz és fut. Mindegy. Elvész a férfi, aki a Harcát nem találja meg.

Ami a válások elsődleges oka.

A férfi halogatás, hogy a férfi az útján elakad. Mert kényelmes, mert biztonságos, mert a haveroknak és a fiatal asszisztensnek (szeretőnek?) tetszik, és az egész társadalom szerint jó és helyes cél, amit hajt, sőt példás és irigyelt (anyagi siker, hatalom, pénz) –

mert senki nem mondta neki, hogy mi az ára, ha a kényelmesbe belesüpped az ember: a tökei száradnak le.

Szó szerint. A kihívást kerülő puhány férfi eltöketlenedik. Látod rajta, érzed. És igazából annyi történt csak, hogy beérte kevesebbel, mint amire pedig képes lett volna.

NEM lépett tovább.

Hogy akkor a férfiak hibája a sok válás? Nem. Nők is szeretik a biztonságot választani. Ritka a feleség, aki lelkesen támogatja a férjét abban, hogy váltson – RITKA az olyan beszélgetés a tizedik évben, hogy: “Boldogtalannak tűnsz, Szerelmem, talán ott kellene a havi 1 milliót hagyni, csinálj egy kicsit semmit, így 40 évesen most, rendezd a soraid, új kihívásra van szükséged, ne aggódj a család miatt, van elég tartalék, vagy ha lassabban találod magad meg, akkor majd eladjuk a lakást, amit a kislányunknak vettük, és nyerünk időt ezzel, meg amúgy sem kell ilyen pazarlóan éljünk – Hiszek Benned Drágám!” Pedig pontosan erre volna szükség.

… és ugyanez a férfi társkeresők nagy tévedése is.

Sok független 40es jön hozzám azzal, hogy “de hát mindenem megvan, kocsi, ház, nyaraló, mért nem választanak engem mégsem ezek (az amúgy nálam nem jobb) nők?”. Ezért. Mert a biztonság NEM elég, a nőnek az eletét kockáztatni merő férfi-bátorság is kell. Hogy LEGYEN harca az embernek. Amiért kockázatot vállal. Hogy INDUL valamerre, amihez az ÉN női segítségem kell. Kisebb baj, ha hülyeség, amiben hiszel, mint ha semerre nem mész… ha csak kurvaként keresed a pénzt.

Másképp:

egy az ex feleségeddel épített kész házba beülni gyereklányok álma, valódi nők építkezni vágynak.

Újat és nagyszerűt. Nem házat – életet! És akkor máris jobban értjük azt is, hogy miért 20as éveikben járó csinibabákkal ismerkednek jómódú 50-esek. Mert nekik a pénz még elég. Mert előttük érezheted férfinak magad a házaddal, holott kurvára nem vagy az (a fogalmat itt most a fenti szó szerinti értelemben, tehát nem káromkodásként használom).

– – –

Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni!

Az Igazi férfi sugárzik.
NEM akar, hanem VONZ.

Fényleni csak a halál árnyékában lehet.

Elragadtatásba estem, lépjünk az elejére vissza. Egy barátomnak kezdtem válaszolni ma reggel, saját közösségi oldalunkon, ahol néhány száz fantasztikus emberrel játszunk álnéven őszinteséget.

Az alábbiakat írta e heti Zoom csoportmeetingünk kapcsán:

Szuper volt a tegnapi Férfi Klub beszélgetés is! Most először éreztem azt, hogy van csoportdinamika, vagyis a saját történéseink által tudunk hatni egymásra. Az egyórás időtartam többnyire kevés ahhoz, hogy ilyesmi kialakuljon, de az ismétlődő alkalmak, nagyjából ugyanazok a résztvevők, illetve István jelenléte, amivel egy közös mederbe igyekszik terelni a beszélgetés fonalát hozzájárultak ahhoz, hogy ez kialakuljon. Az volt az érzésem, mintha nem is külön-külön Ügyeken dolgoznánk, hanem egy nagy közös ÜGYÖN, aminek sokféle megvilágítása van. Én magam gyakran érzem úgy, hogy az élet összes létező problémáját nekem kell egymagam megoldanom, esetleg még mások problémáit is. Mint legidősebb fiú a családban, erre lettem nevelve, és családon belül talán még most is ez az elvárás velem szemben. Jóleső érzés volt azt tapasztalni, hogy amikor szükség van rá, akkor van segítség. Ez adhat bátorságot ahhoz, hogy elinduljak egy eddig ismeretlen úton. Az útkeresés nem működhet mások támogató ereje nélkül, legyen ez az említett tőkesúly a vitorláshajón, vagy akár az a tükör, amit mások tudnak állítani nekünk. Most először éreztem azt, hogy valóban hasznosak ezek az alkalmak, és visznek valamerre.

Amire az alábbi választ írtam, csak annyi mondanivaló lett, hogy ez a cikk is kicsúszott köré, és így nyilvánosan teszem most ki:

Dejó, Gyuri, ÖRÖM, hogy így érzed, hogy le is írtad.

Én is elsőszülött vagyok. Három kisebb testvér, és két jóval kisebb féltestvér bátyja – és, igen, pontosan ez az élményem nekem is, hogy a világ minden problémáját meg kell oldani.

Hogy mindent nekem, azt nem gondolom már, de hogy ebben a lelki-szellemi dimenzióban egy nagy részt nekem, azt igen. Azt tudom. Lásd itt. Sőt azt is tudom, hogy képes vagyok rá. Feltéve, hogy fontosabb a probléma (az ügy), mint én magam, saját magam számára. Mert a probléma megoldásához valóban az életünket adjuk végül, ahol semmi – tehát sem asszony, sem biztonság, sem státusz, és nagyon, de nagyon kemény ez: de gyermek sem lehet fontosabb.

Ami az örök férfi kérdés: a Harc, Küldetés, Ügy, az életünk értelme.

“Mi az, ami annyira fontos, hogy mindent kockáztatsz érte?”
EZ igazából a kérdés.

Az Igaz Férfi élet felelősségvállalás. Nem csakúgy, tessék-lássék, amikor épp kedvem van, hanem totális. Tehát, hogy itt van ez a cél, ami szerintem fontos, és én ezért MINDENT megetszek, amit hatalmamban áll – nem tartok semmit vissza. (Lásd Gattaca, amikor beúsznak az óceánba…)

Másképp: az igazi ügy az életünket fenyegeti. Nem helyes ügy az, tehát nem elég jó cél, nem elég nagy kihívás, ami nem hordozza a halál lehetőségét magában.

Másképp: nem lehet úgy edződni és nőni, ha nincs a megsemmisülés lehetősége benne. Márpedig a férfinak növekednie kell, folyamatosan – ettől is Férfi, hogy változik-növekszik-erősödik-fejlődik, évről évre, napról napra, aki megáll: sorvadni-hanyatlani kezd.

A fenyegtésből jön a lépés, aminek az inverze is igaz: ha fenyegetés nincsen, akkor lépés sem lesz. Lásd modern férfiak tömegei. Ami a béka a langyos vízben helyzet – kapitány a Titanicon, de minek.

Régen nyilvánvalóbb volt a veszély, amikor farkas horda, vagy szárazság, vagy a szomszéd törzs szó szerint pusztított minket – a mai világban ez sokkal elvontabb. Régen is lehetett az élet nagy kihívásai elől barlangban elbújni, de a kiközösített a törzs, most a barlangban elbújást budai villaként, balatoni vitorlásként tiszteljük, az elbújás lett a norma, a férfiak nagy része rejtőzik kényelmes autókban és magas kerítések mögött, érelmetlen frusztrált depressziv önvígasztaló szeretőkben fetrengő függésekben vergődő mocskos onanizáló magányban.

Mi, férfiak az életünket, az életünk értelmét KELL fenyegetve érezzük, hogy lépés legyen.

Najainkban persze már a biológiai életünk ritkábban kerül veszélybe (bár pl. rák által ez is megesik, ami AZ ébredés, sok férfi számára), hanem… az identitásunk. Ami az átlag férfinak legfontosabb. Valakinek hiszem magam, ami nagyjából megfelel / megszoktam, sőt: 30 évet küzdöttem érte, hogy (legalább) ide eljussak – és lehet hogy NEM ez vagyok mégsem. EL-KÉ-PESZ-TŐ-EN félelmetes ez, 40es 50es férfiak tömegeinek. Hogy talán nem ez vagyok mégsem. Hogy lehet, hogy nulláról kell valami újat elölről kezdjek, holott pedig már “valaki” voltam. EZ a halál lehetősége napjainkban.

No és ezért halálközeli mindhárom nagy férfi beavató élmény, a “Minták csődje” (keleti hagyományokban az ébredés, Mátrixban az elégedetlenség / keresés kezdete, Avatarban a roncsolt ember számára kínált új test lehetősége), a “Ráció Halála” (red or blue pill, Neo kilöketése, legmélyebb pont / moslék / legnagyobb sötétség, vezető megjelenése az igazság megismerése, igazi női hit, igazi női támogatás kezdete – Luke a Dagobán, bele az erdőbe – Artúr király kardja), és a “Hit Ugrása” is (Neo beleállása, mert más, Morpheus fontosabb neki – Toruk meglovagolása az Avatarban – Aragorn vs. fekete kapu).

Eddig a reakció.

Alább pedig a férfi útja korszakos önismereti rendszerünk, az egó jóga szerint, hogy jobban érhesd, amiről beszélek:

– – –

Mindhárom királyfi Te vagy!

Az Ügyhöz, Harchoz, elfoglalt Helyhez – tehát a teljes férfi élethez – két halál és egy áttörés vezet. Ami tehát nem egy és nem két nagy változás. Hanem három.

A gyermekember (királyfi / titán / diktátor) halála, mikor a boldogtalanság nyomása alatt keresni kezd a férfi, “Ennyi az élet?”, tünetei kiégés és depresszió (ami a “Minták Csődje”). Majd a keresés halála, amikor a válaszok mögötti válaszok mögötti további kérdések és válaszok elképesztő komplexitásával már nem tudunk lépést tartani (ami a “Ráció Halála”), és aztán a “Hit Ugrása”, amikor megyek, mert mennem KELL, bár tudom, hogy nem vagyok kész, de az ellenség a kapuk előtt, a világ szólít (ami a “kész-ségre” várakozás halála, tehát beleállás az univerzális tökéletlenség ellenére).

Mesékkel szólva:

Ne a legkisebb királyfira figyelj, ne az akarj csak lenni – hanem vedd észre, hogy az első és a második is Te vagy!

A legidősebb királyfi a fiatal férfi kor, amikor a mintákat követve próbálkozunk, és ebbe mind belehalunk (1.0 verzió = arrogáns titán, avagy hernyó). A második férfi kor (a másodszülött királyfi, az egóm másodszülött ura, a második kísérlet / korszak) szabad és tudatos és idealista módon indul, de még mindig önközpontú, és ebbe bele is hal, ami a tudatos férfi korunk (2.0 verzió = jóember / kalandor, ami a báb, szobor a márványban, még nem tudjuk, mi lesz belőle). Míg végül a legkisebb királyfi segíteni próbál, bárkin és mindenhol, és sikerrel jár (3.0 verzió = igazi férfi), a harmadik halál őt majd már csak az élete végén várja.

Nos?
MIND A HÁROM TE VAGY.

A legkisebb királyfi sikerének feltétele a két elsőszülött halála.

Amihez valóságosan pokolra kell a férfinak előbb menni, hogy saját magát belehalva / megtalálva megismerje.

A korszakos rendszerben ez így jelenik meg:

És a kemény ebben, amit sokan nem értenek, hogy NEM lehet az első üzemmódból a hármasba ugrani. Mondjuk kócsing vagy terápia vagy vallás által, néhány hét alatt. Hanem előbb a keresés / felfedezés / tudatos jóemberkedés van, ami a korábbi élet önkéntes lebontását ÉS önmagunk vágyak mentén való felfedezését, “a lélek árnyékának integrációját” (Jung) jelenti. És aki nem hajlandó ezt önként “és dalova” megengedni azt pofonok, sorcsapások, szétesés, szétveretés és kasztrálás várja. A SAJÁT érdekében.

Nők esetében ugyanez így néz ki – egymás inverzei az utunk:

– – –

Nos?
Mit gondolsz?

Szólj Facebookon / Instán hozzá, vagy oszd ezt a cikket meg a véleményeddel együtt, ha szívesen beszélnél róla. Nem baj, ha f… vagyok Szerinted – öröm az is, ha nem értünk egyet.

Szeretettel,
Joós István

 


Ha felelősséget vállalnál:

Férfiak:

  1. legyél őszinte, álnéven, nőkkel, nálunk (és ha csak mersz őszinte lenni, abból nem csak szex, de jobb: igazi kapcsolat lehet)
  2. Valóságformáló egy 40 napos belső zarándoklat, magaddal tisztábba kerülni, tőlem, Neked, ami részletes magyarázatot ad (online kurzus)
  3. egyéni munka velem (ha intenzív tökönrúgás kéne: joosistvan.com, link az oldal alján, szándékkal, mert keveseknek való és drága)

Nők:

  1. legyél őszinte másokkal, használd mások tapasztalatait: Közösség
  2. 40 napos kurzus, ha mág nem voltál nő: KirályNŐképző
  3. 40 napos kurzus, ha férfiakhoz akarsz érteni: KirályNÉképző
  4. egyéni munka velem, mint fenn (és továbbra sem ajánlom)