Egy szexuális ragadozó vallomása, #MeToo
A nevem Joós István, és erőszakot tettem. Nőkön. Utólag értem. Az erőszak enyhébb formájában vagyok vétkes, ha ugyan van ilyen… A durvább, amikor nem is vágyja a nő, az enyhébb amikor vágyja, de nem akarja.
Úgy magyaráztam ezt anno, hogy három az egy ellen állás. Ahol ő alul marad. Mert az én ösztönöm és tudatom mellett, az ő ösztöne is velem ért egyet.
Erőszakot tettem, mert kihasználtam a megosztottságát, tulajdonképpen maga ellen fordítottam. Nem kell nagy dolgokra gondolni. Általában egy váratlan, de határozott pillanat volt csak, a gátszakadást elősegítő jól időzített kapavágás, amikor azt éreztem, hogy már eléggé feszíti az áradni vágyó víz belső nyomása…
Volt aki haragudott ezért. És olyanok is sokan voltak, akiken hálát éreztem, hogy a saját ellenállását legyőzni, a vágyait és magát szabadon megélni akarata ellenére neki segítetettem. Többen mondták is ezt. Hogy döntöttem, és köszöni, hogy nem neki kellett, mert önkorlátozó mintái nem engedték volna spontán megélni a pillanatot. Másrészt olyanok is sokan voltak, akik sikerrel álltak ellen, ami az ismerkedés dicstelen vége is volt egyben, mert nyilvánvaló okkal romlott azonnal meg a hangulat.
Nem vagyok erre büszke.
Mentségem, amit három évvel ezelőtt az “Íme az ok, amiért csak megdugtalak” című cikkben írtam le: hogy túlélés volt a tét, mert annyira rosszul voltam, hogy a siker és férfiasság apró, erőszakkal lopott élményei tartottak felszínen azokban az években.
Hogy mi történt azóta?
Nem javultam meg.
És ez fontos. Hogy pontosan tudom, hogy ma is képes lennék ugyanarra, mint akkor, a netes ismerkedés, Tinder-varázs, flört milliók drogja, amibe én is azonnal esnék vissza, ha újra olyan depresszív, mert kilátástalan állapotba kerülnék, mint ahogy akkor éreztem magam.
Nem én változtam. Hanem a körülményeim.
Világi elismerés és anyagi siker soha ki nem elégíthető délibábja helyett egy ideje a hasznosság napi élménye éltet. Ezért nincs erőszakra többé szükségem. Mert jól vagyok. Megtanultam másképp levegőt venni. Nincsen az erőszakra szükségem, mert az életközepi válság sűrű sötét érdején átkelve találtam végre az életben értelmes helyet, ahol hasznosnak tapasztalom magam, és büszke vagyok a tevékenységemre.
Az érdekvezérelt munka mókuskerekének érzelmi sivatagában túlélésért küzdve a kiégés mély gödrébe estem, ahol önmagam folyamatos emésztése mellett könnyű sikerélmény volt hatalmammal, erőmmel, vágyat keltő kiállásommal visszaélve nőket manipulálni. Csipetnyi erőszak ennek volt olykor része.
Vége azért van, mert többé nincsen szükségem rá, mert jobb célt, “ügyet” találtam, és azóta hasznosnak érzem magam. Amivel arányban immár nem csak elvenni, de adni, tehát szeretni is tudok. Szeretem Angikát. Itt szuszog mellettem az én tünde kis feleségem miközben én hirtelen felindulásból az ágyban éjjel pötyögök…
Nem megjavultam, hanem meggyógyultam. Célt találtam, amiért érdemes éljek. A nálam nagyobb célért való munka valódi sikerélményt ad, és így immár nincsen szükségem rá, hogy másoktól erőszakkal lopjak magamnak élményeket.
A férfiak nagy része beteg.
Mert még csak önző. Tudom, mert én is az voltam. A szexuális ragadozással vagy csábításfüggéssel kompenzáló férfiak valóban betegek, teljesen egyetértek ezzel, de a betegségük lényege nem az, hogy hódítani akarnak, hanem az csak a tünet. Saját tapasztalat alapján mondom ezt. A betegség, hogy céltalanok.
A céltalan férfi beteg.
Az igazi férfi nem pénzben, hanem hasznosságban méretik. Ha egy férfi a helyére kerül, annak nem csak pénz az eredménye, hanem sikerélmény és megbecsülés, tehát önbecsülés is. A magával békében levő férfi többé nem szexuális úton töltekezik. Hanem a jó harc sikerélménye által. És egy nőt szeret. Mert már tud szeretni, mert hasznos, tehát a világ elismeri, békét talált, van miből adjon, sőt hálás a nőnek, szinte részének érzi.
#MeToo, erőszakot tettem.
… viszont ha már benne vagyok szeretném azt is elmondani, hogy nagyon, nagyon, nagyon sokszor éreztem áldozatnak is magam. Nők áldozatának, akik hidegvérű profizmussal keltettek bennem rajongást maguk iránt, és elvárták volna, hogy az Ő elképzelésük szerint udvaroljak, magamon uralkodva, mint valami idomított kutya. Látvány, mozgás, illatok, gesztusok, hangok, célzott és profi hódítás – nagyon sokszor volt élményem, hogy a másik akar, és én szinte védtelen vagyok.
Az okos és erős nő egyfajta passzív agresszív módon képes lépre csalni a férfit, és bár én értem, hogy a társadalmi konvenció egymás szabad akaratát tiszteletben tartani, de én nem (mindig) voltam rá képes – ha egy nő gátlástalanul önmaga mert lenni, ott én újra, és újra, és újra buktam el önmagamban.
Azóta sokat gondolkodtam rajta, hogy mennyire reális elvárás felkorbácsolt férfiak irányában az önmérséklet. Ha nekem nem sikerült. Nekem, aki meglehetősen tudatos voltam amúgy, akkor egy ösztönei által jobban meghatározott, vagy alkoholos (esetleg egyéb) befolyásoltság alatt álló férfitól miért várjuk, hogy erre képes?
Miért várjuk, miért várjátok? Okos és erős nők… Akiknek istennő mivoltotokban korlátozások nélkül jogotok tündökölni, legrövidebb szoknyákkal, legmagasabb sarkokkal, a legkisebb ívet is pontosan sejtető ruhakölteményekben. Döbbenetesen sértő, tudom, de sokakon látom, tehát mondom, hogy Ti meg így kompenzáltok. Gátlástalanul, következményekkel nem törődve, jogok mögé bújva. Mert imádatra van szükségetek, miután a férj elment, a büszkeség csorbult, a bizalom megingott… Az emberi természet nagyobb törvényei, a zsigeri vágy kordában tartása meg legyen a férfi baja. Tűzzel játszanak sokan, okos és erős nők, hatalmuk van, és élvezik. Aztán mikor olykor megégetik magukat, azt persze már nem.
Nem mintha engem ez felmentene.
Erőszakot tettem. Talán olykor áldozat is voltam, de az mindegy. Sokszor buktam. És másrészt olyan is sokszor volt, hogy nem sikerült a trükk. Amikor erkölcsi bukás mellé – hogy megpróbáltam – megaláztatás is társult, mert nem én nyertem. Hanem a nő akarata, aki a saját vágya mellet az én vágyaim és akaratom is le tudta győzni.
Szexuális ragadozó voltam, de a szexuális ragadozó nem igazi alfa. A szexuális ragadozó nem hős, sőt nagyon is félti az önbecsülését, tehát “alattomos” annyiban, hogy csakis biztosnak tűnő helyzetekben támad, ahol erősnek hiszi magát, mert érzi a hatását vagy konkrét hatalma van. Akiket igazán akartam volna, ott gyakran a távoli csodálat, rajongó pincsikutya szemek, csendes nyálcsorgatás, magányos önkielégítés ment csak – bele sem mertem vágni, ha nem éreztem magam hozzá eléggé férfinak.
Szexuális ragadozás mellé így társult pornó függés. Amikor nem volt épp a való világban elérhető, és számomra legyőzhetőnek tűnő célszemély. Sok férfinél a kurvázás ilyen, amit én kihagytam, de leginkább valószínűleg csak mert többnyire volt ingyenes jelölt is, a netes társkeresőknek hála. Mások alkohol után nyúlnak…
Utólag visszatekintve nekem játéknak, hatalmi ego-háborúnak tűnik ez az egész, és sok nővel találkoztam, aki nálam sokkal jobban űzte. Egyrészt. Másrészt az én praxisomban nem volt olyan nő, aki ne lett volna részes abban, hogy az erőszak felőlem megesett. Biológiai adottságokon felül, akaratlagos tettek által, mert a női eszköztárat tudatosan alkalmazta, zöld lámpát éreztetett. Igazából végül az egónk akadt “csak” össze, mert ő (ugyanazt) máshogy, vagy főleg máskor (később) szerette volna, vagy nem szerette volna egyáltalán, csak a rajongást “ingyen” bezsebelni. Ami a korsó és a kút esete. Lámpáknál maradva: a sárgába indultam bele.
Hogy mentséget keresek csak, szánalmas önző pöcs, szemétre vele?!
Igen. Nyilván. Másrészt saját tapasztalatokról beszélek, és mainstream véleményvezérek egy része szerint már huzamosabb ideje lejárattam magam amúgy is… A Nők Lapja Cafe például épp tavasszal vett le egy öt évvel ezelőtti interjút velem, annyira zavart valakit. Vicces.
Illetve nem, egyáltalán nem az.
Elszomorít, hogy mennyire kötött a közbeszéd, kényszerű az erkölcs, végső az ítélet – hogy az ember és emberség mennyire elveszett a tudat fényes századában, és csak az ideálok maradtak. Meg a hazugság. Sok, sok hazugság, minden oldalon, mivel az ideálhoz senki nem ér fel. Kapcsolatok ellehetlenülése, fokozódó magány.
Nem az ideálok ellen beszélek, az ideálok szépek. Csak a valóság maradt el. Mikor tetszenek már végre észrevenni, hogy nem tartunk ott – maguk az élharcosok sem, gyakran ők legkevésbé –, ahol a PC eszmék járnak. Gennyező seb a valóság, amíg beszélni sem szabad róla, és idővel egyre veszélyesebben elfertőződik.
A szexuális ragadozó el van akadva.
Az elakadt férfiak nagy része vágyik szexuális ragadozó lenni, csak nem teheti meg, nem érzi, hogy megtehetné, a tényleges “ragadozás” a szabályokat felrúgni hajlandó egomán titánok arroganciája. A “normális” férfi pedig kurvázik vagy pornót néz. A pornó a szexuális ragadozás biztonságosabb, mert világi szabályokat nem sértő változata. Biztonsági szelep. Egyrészt. Másrészt megalkuvás is.
A szexuális ragadozás (és a pornó függés) nem személyiséghiba, hanem egy állapot velejárója: tünet. Frusztráció, elakadtság, kiégés tünete, ami sokakat érintő, és ki merem mondani, hogy normális férfi állapot. Átmentem rajta. Van élet utána.
A szexuális ragadozás és pornó a kilátástalanság tünetei, amiknek megoldása nem a kitaszítás, hanem az okokat megértve továbblépni kell segítsünk egymásnak. Én például ezen dolgozom. Hogy minél többen megértsék, hogy a válság jó, a bukás érted van, nem vissza, hanem előre kell menni. Nekem ez lett az “ügyem”, saját szenvedés alapján, hogy minél többen ki tudjanak az életközepi kiégés, elakadás, magánéleti és karrierválság erdejéből jönni.
Megértés reményében,
Joós István
pornófüggő szexuális ragadozó (néhai)
p.s.
Hogy hülyeség az egész, mert a szexuális ragadozók általában a legsikeresebb férfiak, producerek, színészek, vezetők, sztárok, akik az életben “mindent elértek”, tehát akiknek legkevésbé kellene legyen okuk, hogy magukat rosszul érezzék? Tévedsz. Pénz és hatalom nem valódi siker, mert értelmet nem ad az életnek. Boldog csakis az a férfi, aki megélhetésen felül értelmet is talál, aki hasznosnak érzi magát, aki a saját önzésén túli méltó célt szolgál. A férfinak a világban van dolga! Bele kell álljon, el kell végezze, ha jól akar lenni!!
Kapcsolódó ajánlások
- KURZUSOK NŐKNEK – segítünk továbblépni
- BELSŐ ÚT FÉRFIAKNAK – nem vagy egyedül (!)
- ISTVÁN KÖNYVEI – ha olvasnál még ilyesmiről