Az Én karrierem, a Te karriered és a Család Boldogsága HÁROM projekt, ami mind teljes embert követel. Nos? Kettőt érdemes válasszatok…

Hogy de ez megtévesztés, mert nem is kell választani? Tíz év tanácsadói tapasztalat alapján, sok száz kapcsolat belső dinamikájának ismeretében, mély lelki nyugalommal mondom, hogy tévedsz.

Fiatal felnőttkorunk – és így házasságaink – legnagyobb drámája, hogy az emberek nagyrészt azt hiszik, hogy kettőnk karrierje ÉS a család boldogsága megy együtt. Hét évvel, két gyermekkel és egy lakáshitellel később aztán nagyon fájdalmas, amikor kiderül, hogy mégsem…

A megoldás? Nagyon egyszerű.

A megoldás megérteni, hogy egy “seggel” (elnézést) egy lovat tud jól megülni az ember. És abszolút értem, hogy ezt elmondás alapján nekem senki nem hiszi el, hanem ugyanúgy meg kell próbáld, ahogy mi is megpróbáltuk anno. Hajrá! Amiért ezt a cikket írom, az nem az, hogy ne próbáld meg, hanem hogy ne csalódj olyan nagyot, amikor kiderül, hogy a “valahogy majdcsak megoldjuk, hogy a családra is lesz elég erő, miközben mindkettőnk karrierje épül” mégsem működik. Mert nem fog.

Csalódás, tehát kapcsolati válság biztos, amit nem elkerülni kell, hanem időben és helyesen reagálni rá.

A válság mindig a megújulás lehetőségét hozza – el csak azok a házasságok törnek, ahol egyik vagy másik fél túl rugalmatlan ahhoz, hogy a változást megengedje.

A rugalmatlanság arrogancia. Ami mögött az újtól való félelem lappang. Értem, és megértem, mert én is jártam ott – de LEHET másképp, VAN tovább, NE hagyd, hogy a bezárkózás (és ebből fakadó elidegenedés) nyerjen!

Hanem változtass! Aminek módja, hogy próbáljátok ki, hogy mi van akkor, ha a három cél közül csak kettőre törekedtek.

Hogy akkor az egyik adja fel magát? Nem. A megfigyelésem párokkal dolgozva, hogy erre nem szokott szükség lenni – mert mire a válság beüt, addigra az egyik fél általában már elfáradt.

A feladat nem magunkat feladni, hanem ellenkezőleg: magunkat megengedni.

Ami jelentheti, hogy a férfi öt év szárnyalás után, most pihen picit. Különösen, mert a családot közben – legbelül tudja – erősen elhanyagolta, ami túl nagy ár, a siker nem ér meg ennyit, márpedig mostantól jó apa lesz, mielőtt a gyermekek “végleg” felnőnek. Vagy, hogy a magát elnyomva érző nő most kiáll azért, hogy neki utolsó lehetősége egy nagyobb ívet futni (ami egybeesik azzal, hogy a férfi szusszanna kicsit). Magunknak KELL tudni megengedni!

Őszinteség az alap, üljetek le, beszéljetek erről! Rendben, hogy eddig így volt az életünk, de tedd a szívedre a kezed: MA mit szeretnél?

Beszéljetek, írom, de ez mégsem közös feladat. Hanem egyikőtök KELL kezdje, és ha ez a cikk Téged megérintett most, akkor ez nagy valószínűséggel vagy Te.

Fontos, hogy NE várj a másikra!

A “ha ő, akkor én is” nem működik. A kapcsolati problémákat nem lehet együtt megoldani, mert abból csak gyanakvás lesz, hogy a másik valóban megtett-e mindent, és “ha ő nem, akkor én sem”… ismered. Hanem az kell, hogy az egyik fél merjen továbblépni – ami automatikusan hozza magával, hogy a helyzet dinamikája, tehát a másik fél is változik.

Bátorság!

Szeretettel,
Joós István

 

Az Echo TV reggeli műsorának a családok hete alkalmából voltam ma vendége. A felvétel alább elérhető:

 

Kapcsolódó ÉNAKADÉMIA élmények: