Az alábbi írás az EgoYoga oldalra érkezett. A szerző engedélyével osztjuk meg. Elgondolkodtató és tanulságos nézőpont, a férfi útjáról.

Kedves Barátok!

Ma folytattuk János vitéz történetét a gyerekekkel. Miközben olvastuk a különös kalandokat, aközben bennem egyszer csak megszületett egy felismerés. Hogy tudniillik Jancsi szerette Iluskát, mégis elhagyta! Elment bele a vakvilágba, beállt katonának, hősködött, kaszabolt, küzdött, hadakozott, és közben mindvégig Iluskára gondolt. 

Megkérdeztem a gyerekeket, hogy szerintük mi mást tehetett volna Jancsi ahelyett, hogy ott hagyta a falut meg Ilust. Érdekes volt. Olyanokat mondtak, hogy kereshetett volna másik állást a faluban, elvehette volna a lányt és másik faluba költözhettek volna.  Elvihette volna magával Ilust, de akkor mi lett volna vele csata közben, lehetett volna gyerekük, meg ilyenek? 

És közben mindvégig azzal húztam a gyerekeket magamat is győzködve közben, hogy akkor sosem vált volna János VITÉZZÉ.  Hogy akkor ő csak Jancsi maradt volna örökre. Jancsi a faluból…

Iluska valószínűleg hamarosan kiábrándult volna belőle, lett volna egy- két gyerekük, húzták volna az igát, és szépen unalmasan, kisstílűen, megöregedtek volna egymás mellett.  

Magát a történetet is férfi írta. Gondolom, emiatt biztosan a férfi főhőssel azonosult. Magáról vehette hozzá a mintát. 

Miért kellett Jancsinak elmenni? Nem tudom… Ezen gondolkodom. Keresi a kalandot, a kihívást, azt, hogy hol lehet férfi, hol érezheti, hogy férfi? Búfelejtésből? Sok kalanddal, sok bánatot el lehet felejteni?  Becsület, nincs más választás, menekülés… ezek a lehetőségek jutottak eszembe. 

Még sosem néztem ebből a szemszögből ezt az olvasmányt. István mai videóját hallgatva újra megértettem, hogy az én Jánosom, már egy ideje nem szerelmes belém. Tudtam erről korábban is, de azt éreztem, hogy szeret. Egészen a legutóbbi hetekig éreztem, azonban lehet, hogy most már nem is szeret. 

Mert elment az új főnökkel. Viszi a táskáját, tartja a szemüvegét. Az új főnökébe szerelmes. Abba a lehetőségbe, amit benne meglátott. Amit ő hozott. Megy utána, szalad vele.  Hogy hova, tán maga se tudja. Én nem tudom, hogy boldogabb- e ő ettől… És nem látom, hogy boldogabb lenne a környezete. Utánam az özönvíz. 

Álmot kerget? Sikert vágyik? Magáért teszi? Vagy elhiszi, hogy ez mindenkinek tényleg így jó ? De hiszen lassan elkopnak mellőle az emberek. Kiszámíthatatlan, mikor hol lesz. Jön a misére vagy helyettesítik? Hétről hétre változik. Azt mondja, hogy utolsó eset, aztán két hét múlva megint megy. Rohangál a nagyvilágban, itt is van, ott is van, sehol sincs. Mi ebben a cél? Ő vajon tudja? Vagy épp a helyét keresi, azért csinálja?  

János és Iluska meséje elbizonytalanított. Mert a mai felismerésem az, hogy János mindvégig szerette Iluskát…

Emma

Az EgoYoga az ÉNAKADÉMIA zárt közösségi oldala, ahol őszintén
beszélünk a kihívásainkról, és egymásnak saját élményekkel
reagálunk. Tapasztalatunk, hogy az életben az ember úgy tud a
legjobban haladni, ha fel meri vállalni, ami van. Álnéven eleinte
könnyebb. Téged is várunk!