Megmerevíti a lábfejemet a hideg. Megint nem elég hosszú a takaró. Húzogatom, igazgatom, mintha hinnék benne, hogy a vékony őszi lepel még elég meleget adhat. Semmi eredmény. Odavánszorgok a radiátorhoz, jobban feltekerem. A közelében érzem, hogy ontja a meleget, én mégis remegek az ágyban. Fázom és fáradt vagyok. Megint nem jól aludtam. Irma megszólal:

” Hurrá, ismét egy szürke, unalmas nap, amit túl kell élni.”

Negyven perc van még az óra csörgéséig, de már nem tudok visszaaludni. Túl sok mindenen zakatol az agyam. Irma ilyenkor, hajnalban a legaktívabb. A legmagasztosabb dolgoktól kezdve a leghétköznapibb apróságokig mindenre figyel:

” Elintézted a számlákat, megbeszélted az autószervíz időpontját? És hoppá, ha már itt tartunk, egyáltalán jó felé halad az életed? “

Ekkor fülön csípem és leállítom. Mégiscsak hajnali öt óra van, ne zaklasson világmegváltó gondolatokkal. Végérvényesen feladom a visszaalvás szándékát, elhatározom, hogy kimászom a vékony takaró amúgy sem túl marasztaló öleléséből és a kávéfőző felé veszem az irányt.” 

„Először egy pohár víz.”

Figyelmeztet Irma. Jól megjegyezte ezt az intelmet a női magazinokból. A reggeli kávé előtt egy pohár víz kell, lehetőleg citrommal. Szerintem az egészségem miatt, szerinte meg mert

“kevésbé tűnök majd ijesztően rondának a külvilág számára hidratált bőrrel. “

A víz után jöhet a kávé. Ezzel eljön a reggel, rosszabb esetben a nap legkellemesebb pillanata. Kinézek az ablakon. Sötét van és esik. Novemberi reggel. Az autók fényeit elmosódva látom a meleg konyhát keretező ablak mögül. Kortyolok még egyet. Nemsokára én is ott kint leszek a hideg, párás autóban, a vizes, zsúfolt utakon dolgomat intézve. 

Nők százainak története. Ha a Te Irmád is visszatérően felteszi
neked a kérdést, hogy jó irányba halad-e az életed, csak arra
figyelmeztet vele, hogy változtatnod kell. Ha lépnél is,
támogatunk az EgoYoga közösségben.