A Nőnek NEM szerelem kell

Férfi-Nő

A Nőnek NEM szerelem kell

Hupsz. Kemény. A férfinek nem szex kell írás másik fele ez most, mert arra jutottam, hogy a nő boldog pontosan akkor nem lehet, ha a férfi belé szerelmes. Megmagyarázom. Azt figyeltem meg, hogy egyszerre egy irányba tudok csak Lelkes lenni.

Hogy ebben mi az újdonság? Hogy az egy az Valaki vagy Valami is lehet. Tehát mindkettő nem. Esetemben például az Ügy, tehát amit a világban dolgomnak érzek olyannyira Lelkesít, hogy azt nyugodtan nevezhetem szerelemnek, tehát nincs az életemben még egy iránynak helye, bárhogy vágyom is ezt olykor én magam, bármilyen nosztalgikus is az érzés, egy szerelmem lehet, és az megvan, tehát nőt én már “csak” szeretni tudok.

A Férfi Szeret.

Hogy ez miért gond? Mert a nők pontosan ismerik a szerelmet, annak jeleit is, a konkrét megszállottságot, és általában pontosan ezt akarják a férfitól, tehát csalhatatlanul ismerik a hiányát fel, bizonytalanodnak a kapcsolatot illetően el, ha a szerelmet nem érzik. Pedig akkor jó, ha nincs. Ezt látom. Hogy a női boldogság kulcsa nem az, hogy istenítsék és bálványozzák, nem, az így érkező hím egy darabig szórakoztató, de aztán épp Férfi szűnik meg lenni, “mehet a levesbe”. Hanem pontosan Szeretet kell, ami maximális gondoskodást jelent, igen, az élet minden területén, valamint határozott Irányt, a tánc működésének megfelelő Vezetést, amiben szerelemnek helye a nő felé egészen egyszerűen nincsen. Ezt látom. Sőt. Csudába is…

Az én utamon a szerelem halogatás volt.

Mindig. A dolgom, a kötelességem, a felelősségeim helyett voltam nőkbe fantasztikusan szerelmes, az utam helyett figyeltem rá, ami velem másrészt csakis olyan korszakokban történt, amikor azt viszont nem tudtam épp, hogy magammal mihez is kezdjek. Hmm. A szerelem nekem a dolgom, tehát a férfi utam veszélyeztetése volt, minimum kitérő, rejtőzés, boszorkánykunyhó, barlang, mert olyankor a világ, az azon belül elfoglalt funkcióm helyett a nőhöz, az ő vágyaihoz és szavaihoz és szeszélyeihez kezdtem igazodni, míg magam helyben, önkéntes rabságban álltam, vágyaim kéjes bábjába zárva, mint Odüsszeusz. Volt. Át kellett rajta menjek, fontos tapasztalás, ajánlom, mert nem elég olvasni róla, tapasztalni kell, hogy a múzsa csapda, hogy ha valakit akarok, azzal nem működöm, a Férfinak nem a Nőt nézni a dolga. Sőt, hűha, tovább is van:

Ezért bukott Ádám.

A világ lett volna a Dolga, de nem látott az Éván, a nő ötletén túl. Kemény. Nagyon. Máig ismételjük. Különösen, hogy a nő viszont nagyon is szerelem alapon tud és kell érkezzék, DOLGA csábítani. Az iránytartásomat próbára tenni, helyes, mert ő rajtam keresztül látja az Ügyet, tehát bennem, általam szerelmes, de én nem tévedhetem azt, hogy belém – hű, de fontos ez is –  tévedés a belém, mert a férfi = vonzó hím + ügy tétel ezt is jelenti, hogy a dagadó férfiasság bár talán izgatja a nőt, de a csillogó szem, a Dolgom tudása az, ami valójában lelkesíti. Ez működik. Társam, aki irántam, rajtam keresztül a közös Ügy, a Zene, Isten iránt lelkes, ami a szerelem, okozata Követés; viszont nekem ő befelé van, tehát én őt Szeretem, ami pedig a Vezetés lényege.

Joós István, 2015. március 27.

Kapcsolódó élmények:

Hozzászólások