Jó az, ha fáj
Az Új a Régiből születik.
Mindig és csakis. Jó erre emlékezni, valahányszor akadást, fájdalmat, szenvedést látok vagy tapasztalok, hogy az Új a Régiből születik, és mint minden születés, igen, persze, hogy Fáj, de lenyűgöző, sőt, katartikus mégis, amint a saját széttépett testemen – álmomon, vélekedésemen, reményemen, megszokásomon, illúziómon – túlnézve, tehát a Régit elengedve, az abból épp születő, születni próbáló, életéért küzdő újat, csodát, Lehetőséget észreveszem.
Mert okkal fáj, sosem fáj ok nélkül, felfedezni való van ott, ahol fáj. Keresd, sőt, engedd meg, segítsd az újat, mint a szülő nő végül, minden erővel nyomja, és totális ellazulás, és minden erővel nyomja, és totális ellazulás. Csakis így juthatunk át. A boldogságba. Ami, igen, a következő fájásig tart.
Joós István, 2014. május 3.
- Kapcsolódó kurzus:
