Felnőttet a válság avat

szerkesztőség szerkesztőség on május 5, 2017

A felnőttkor ott kezdődik, amikor a gyermek a Világgal szembesül. Hogy, basszus, ez nagyobb. Hogy nem tudom irányítani, meghalad engem, és akkor ott térdre esünk és döntünk.

A választás nagyon egyszerű. Okoskodom tovább és belehalok vagy bízom. Más döntés nincs, a válság csodája ez, hogy végül döntés sincs, mert élni akarok. Tehát Bízom. Nyilván. A válság az elementáris, nálunk sokszorosan nagyobb, mindent elsöprő “külső” hatalmakkal való szembesülés, ami nőknél általában hamarabb jön el, szüléssel legkésőbb, míg a férfiaknál lassan, akár csak későn, sokaknál a Halál pillanata ez.

Hmm.

Régi világokban ezért küldték a serdülőt a vadonba, a könyörtelen próba, ahol senki nem ment ki, és a népmesék vándorútja, és Dante erdeje is mind erről szól.

Beavatás.

A Nagyobba.

Szembesülés.

Hogy végül nem irányíthatok, nem biztos a megoldás, és mégis. Van. Érkezik. Amint elengedem, hogy én megoldhatnám. A mindenséget, az Istent, a kegyelmet tapasztalja az ember, így. Nem lehet másképp, csak így. Az erőnket meghaladó helyzetekben, amik mindig is, ma is értünk vannak, és amiknek ma “válság” a nevük. De lényege változatlan: a saját tapasztalat.

Hogy ki segít?

Nyilvánvaló, aki már átment rajta. Csakis az. Akinek saját tapasztalata van, csak az tud valóban. Szülésnél ezért a bába van jelen, a fonó lényege is ugyanez, a bölcs, az öreg, a tapasztalt áll ott rendelkezésre, és a Férfiak sem beszélnek a tűz mellett egyébről, mint, hogy Isten a mamut vagy a villám vagy a csőd képében hogyan jelent meg, élet és halál Ura; taposott vagy kegyelmezett, sőt, gyakran, hogyan segített. Korunk drámája amúgy. Ez. Hogy megkímélni próbáljuk magunkat és egymást az önerő kipróbálásától, a szenvedés kockázatától, sőt, a civilizációnk egyik fő törekvésévé lett, szinte tökélyre fejlesztettük; így az emberiség messze túlnyomó része burokban él, nem esik válságon át, elodázza, így megmarad gyermeknek. Mert a nagyobbal nem szembesül, tehát a maga helyét sem értheti meg.

Ami a Szeretet téves értelmezése.

Mármint, hogy a szenvedéstől megkímélni próbálunk. Tehát a válságtól, tehát a mélyponttól, tehát a szintlépéstől. Holott pedig az még csak az első nagy átváltás ráadásul, mert, igen, két nagy válság van. A fenti még csak az első. A bizalom válsága, aminek a témája, hogy ki is irányít – és utána jön majd még az Önfelvállalás következő, korszakos nagy válsága, ami a köztes, a serdülő lét után: a Valódi Felnőtt Kor kezdete. Amikor elkezdem adni, amit valóban dolgom adni. Ami a tehetségem.

Joós István, 2013. november 7.

 

Kapcsolódó élmények:

Hozzászólások