A Férfi lábakat mos, mégpedig más férfiak lábát, sosem nőkét. Ez nagyon fontos. Nőknek szavakkal tanít, de tevőlegesen és intim módon magát más férfiaknak rendeli alá.

Ebben is különbözünk. A Nő többnyire ért a szavakból, rádöbben, elfogad, hallgat a Tanításra – a Férfi alig. Kortárs, pláne helyi, pláne fiatal, neki nehezen lehet tanító, mert a Férfi minőség fogalmilag újító, tehát erősebben hiszi, hogy ő tudja, és dolga is erősen hinni, hogy ő tudja, és sok mindent valóban tud is. Jól van ez így. A Férfi tapasztalatból tanul.

Ezt látom, hogy más Férfiak, akiket szubjektív magamnál sokkal nagyobbnak érzek, lehajolnak elém, és érzem a türelmüket és elfogadásukat, és mossák a lábamat, és hogy a Nő, aki nálam végtelenszer csodálatosabb, olajjal, sőt, drága olajjal, sőt, az egész vagyonát jelentő olajjal keni azt. Más Férfiak tapasztalathoz segítenek – és Nők mindenüket adják, én ebből tanultam, szavakból alig. Fontos még, hogy a helyén lévő Férfi többek, egy Csapat lábait mossa, ami egy Közösség része, gyakran alapja, Magja – míg a Helyére álló Nő ezzel szemben egy Férfi lábát keni. Továbbá, hogy igen, a Csapat munkája, annak eredménye a Világban gondoskodik a Férfiról is, aki a lábakat mossa. És igen, a Férfi felelősséget vállal a Nőért, csatorna számára testi, lelki, szellemi értelemben, gyógyulást, bölcsességet, kenyeret, teret ad neki.

Végül, hogy a Víz tiszta, inni is lehetne, az Élet Vize, és mégis…

Nem a szájakba tölti, hanem mos vele a Férfi, köténnyel a derekán, térden, a koszt, mások lábáról – az olaj pedig a legjobb minőségű, lágy, sikamlós, illatos, nyugtató, otthonos, és nem tartalékol, egyszerre rákeni. Mindet. Ennyi a Lényeg számomra, a legaktuálisabb példa, a végső “úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket”, mondja, és a lábmosás után az életét is Adja. Ezzel túllép az Uradat Istenedet parancson, és túllép a másokat, mint önmagadat parancson. Példával. Ez az Új Törvény, az Egy, a SzinTézis, az Élő.

Joós István,  2012. november 12.

Kapcsolódó élmények:

Hozzászólások