Bizony, egészen komolyan, nem véletlenül voltak nagy becsületben japán gésái és a régmúlt veszta papnők. Nem, nem a szex miatt, egyáltalán, hanem a totális odaadás okán, mert adták, amit tudtak, a mindenüket rákenték a Férfi lábára.

Itt és most, a jelen pillanatban, amit csak hatalmukban állt, ami erejükből tellett, ami a Nő dolga, és igen, pénzt, adományt, biztonságot kaptak. Eleinte talán nem is kértek, csak kaptak, magától értetődő természetességgel, mert az valóban jár, a kurtizán adja, amit tud. A mindenét, és így funkciója szerint, mint Nő hasznosul, Erőt ad, konnektor, kapcsolat a Forráshoz. Anyagi viszonzás tehát tökéletesen rendben, mert az valóban a Férfi dolga, ugyanis az anyagi bőség a jól levő, tehát nőhöz kapcsolódó férfi jellemzője. A pénz közös eredmény, mindig és csakis, mely szempontból teljesen mindegy, hogy a nő a kapcsolódást milyen módon, milyen keretek között adja, és milyen időtartamban. Egy este nem jobb és nem rosszabb, mint harminc év – és értéke van egyetlen estének is. A jó kurtizán befogad, figyel, meghallgat, ellazít, tölt. Elfogad, hisz, bízik, ez a lényeg, mert ez a legtöbb férfi életében a hiány és a jó kurtizán – vagy szerető, hiszen így már látjuk, hogy különbség csak a a találkozás kereteiben és gyakoriságában van – megadja ezt, és messze túlmegy bármely pszichológuson, mert tényleg totálisan, tehát akár szexuálisan is megteszi, valóban mindenét adja.

Kurvából lesz a legjobb feleség.

Ezért a mondás, mert a kurtizán tökéletesen rendben van a Férfi Nő szerepek dolgában, példásan megvalósítja, kivéve persze, hogy az irányt nem fogadja a férfitól, mármint ritkán teszi, tehát hiába áll a női szerep dolgában a rendben, de elszigeteli magát mégis, mert nem lép tovább, nem áll bele a férfi háztartásába, és nem fogadja a férfi magját, nem szüli meg a gyermeket. Mely okból kurtizánnal a Férfi-Nő egység értelemszerűen mégsem megélhető, viszont példa, ettől függetlenül, és igen, nagyszerű gyakorlás, amin talán minden nőnek jó átmenni, vagy hastánc, vagy rúdtánc, vagy az aktmodellkedés… mindegy a lényeg a bátor önfelvállalás, adva mindent, amit adni tudok, számolatlanul zúdítva a férfire. Meg kell élni ezt látom és, hogy ritka, akinek ez elsőre, a házasságában sikerül. A nő fel kell a Nőt vállalja, fedezze, amire a legjobb mód, ha teszi, ha hagyja, ha adja a bármit, a mindent, mert csak így élheti meg a férfi ezzel arányban álló rajongását, háláját, örömét, tehát az alkotást.

És csak ez által születhet valóban Nővé, amihez a totális odaadás a kulcs, mindegy, hogy táncos vagy kurtizán vagy fotómodell vagy házastárs, de bízni, a mindent adni, és elfogadni, ami jár. Csinálva tanuljuk, amint a férfi is, úgyszintén, mert a kurtizán, a táncos, az aktmodell, a test NEM birtokolható. Nem voltam ilyen kapcsolatban, de már belegondolni is nagyon tanulságos. A test jelentőségének vélekedését nyilvánvalóan meg kell haladni, ha a Férfi kurtizánba szerelmes.

Joós István, 2013. március 21.