Értelme kell legyen a létezésemnek, a legalapvetőbb motivációm, tehát függésem ez, valójában az egyetlen Igazi, hogy hasznom legyen, tehát hasznosuljak, a “Sors velem való Célját”, hogy felfedezzem, hogy minél jobban kibontsam, és magam körül mindenki máson is ezt látom, hogy ennek örül, vagy ezért boldogtalan, végül. Olyannyira, hogy az emberi kapcsolódásaink is eszerint alakulnak. Legerősebbek azok, akik ebben segítenek, ahol tehát Irányt vagy támaszt kapok, vezető, társ, barát, bizalmas, szövetséges, […]
Ez a bejegyzés csak tagok számára hozzáférhető.