A Nőnek nem funkciója, hanem Ereje van

szerkesztőség szerkesztőség on június 2, 2017

A Nő funkcionálisan nem egyedi, ugyanis a Nő nem funkcionálisan egyedi, hanem az Erejében.

Megmagyarázom. A Férfi célszerszám, akinek egyedi tehetsége, egyedi funkciója, egyedi helye, egyedi rendeltetése van. Minden férfinek. Amit fel kell fedezzen, ki kell bontakoztasson, sőt, le kell tegyen mások lába elé, egy közösség, egy ügy szolgálatában. A Férfi tehát olyan, mint egy egyedi fogyasztó, fúró, tv, fűnyíró, mindegy, abszolút egyedi – viszont abban mind közös, hogy áramot fagyaszt. A konnektor pedig a Nő, a Nő tehát ebben az értelemben nem egyedi, mint a fogyasztó. Bármennyire is szeretne az lenni, amint a férfi is gyakran konnektornak tévedi magát. Nem az a dolga, hanem a Nő a Konnektor. Tehát a közvetlen kapcsolat az energiához, ami az Erő, ami a Forrás, ami Isten, ami a Bölcsesség, ami a Hogyan.

EZ a Nő. Aki tehát nem funkcionálisan egyedi, mint a Férfi, hanem áramerősségében; éppen ezért tehát az áramerősség határozza meg, hogy férfi és nő kapcsolódhat-e, ez a közös pont. Amit az egyik tud adni, és a másik tud fogadni, és ez elképesztően fontos, hogy…

… a Férfi fogyasztása kapcsolódik a Nő erejéhez.

Minden fogyasztónak neki megfelelő konnektorba kell csatlakoznia, érdekes ez, hogy mind egyediek vagyunk – de másban. A Férfiak abszolút egyediek abban, ami a funkció, ami az új, ami általuk a világba érkezik, amit meg kell valósítsanak, bármekkora is. A Nők pedig az erő jellegét (mennyiség / finomsági fok) illetően amit adni, csatornázni tudnak, és ezek szépen kiegészítik egymást. Csak akkor működik, logikusan, hiszen, ha a Nő túl erős, ha nem hasznosul, akkor máshova is szóródik, a szóródó figyelem viszont intimitást szül, ez esetben máshol is – míg, ha a Nő gyenge, értsd finomabb, hiszen nincsen gyenge, akkor nem bírja el, nem tudja tölteni, működtetni a Férfit, belehal. Mindkettő felelős, mindenki magáért.

Csak úgy hasznosulhatok, ha megfelelően kapcsolódom.

Egészen elképesztően fontos ez, hiszen az ember legfőbb vágya, hogy hasznosuljon és ezért a legfontosabb felelősség, hogy jól válasszunk. Önkritikusan, tehát magam nem túlértékelve és túlvállalva – és őszintén, tehát magamat nem alulértékelve, amiben persze el vagyunk csúszva ritka, aki tudja és vállalja a maga erejét, és energia igényét, fel kell nőni hozzá. Külön nehezíti a helyzetet, hogy a történet tovább is van, ugyanis ritka az univerzális aljzat és az univerzális dugó is, tehát ezeknek a fizikai kialakítása is számít. Elméletben ugyan bármely nőhöz kapcsolódhatnék, bármely megfelelő áramerősségű aljzathoz, de nekem, a dugómnak, a kialakítás is számít és hiába olyan a kialakítás, ha az áramerősség nem stimmel – ahogy, fordítva is, az áramerősség magában még nem jelenti, hogy tudok kapcsolódni.

Ráadásul közben finomodunk is.

Az aljzat formája kevésbé változik, viszont az áramerősség/feszültség, tehát erő/intenzitás hányados folyamatosan, a tapasztalás, az áramlás, a közös áramfogyasztás, az Élet nevű játék során és által finomodunk, jó esetben ez együtt áll. Egyre finomodik a Férfi igénye, és a Nő ereje is, egyre kifinomultabb, csiszolódik; gyakori azonban, hogy a két ember nem zárt rendszerként működik, szinte sosem, mely esetben külső hatások is érik az egyiket vagy a másikat, amik szintén alakítanak rajta, egyik vagy másik irányba. Így fordulhat elő, hogy ami pár éve még harmonikus volt, minden szempontból, az ma már nem az – vagy fordítva, ami akkor még nem volt az, az mára már igen, sőt, hogy még továbbvigyem, hosszabbítónak, vagy akár elosztónak is ér lenni, de egyik sem funkció. A Nőnek nincs egyedi funkciója, hobbija lehet, de egyedi funkciója nincs.

Joós István, 2013. február 13.

 

Kapcsolódó élmények:

 

Hozzászólások