A férfi retteg

szerkesztőség szerkesztőség on május 23, 2017

Minél magabiztosabbnak tűnik, annál jobban. Férfi az, aki beenged, aki magában teret ad, FÉR-fi, akiben nő-ni lehet. Sokat írtam már erről, most arról, hogy ez…

Brutálisan FÉLELMETES: az Út, a Születés, nekem az volt, nagyon. Mert a lelkem, a legmélyebb bugyraim kell megnyitni hozzá, hogy a fény átmoshasson. Minden félelmem, magam merni vállalni, hogy kevés, pici, szexuálisan frusztrált és jelentéktelen vagyok. Hogy a lényem egy része RETTEG, folyamatosan, hogy az életem nagy része félelemmel telt.

Sőt. Háborúval. Fény és Sötétség, angyal és démon. Bennem. Rém-s-Ég, hogy mindez Vagyok. Mindez is vagyok. A vágyak is, az önzés is, az érzékiség is, hogy fény, erő, tisztaság, szeretet harcol a RETTEGÉSSEL. Bennem. Folyamatosan. Kontrollvesztés és sötét orgia, mikor a félelem, a félelemből születő szűkölő vágy sárkány-démonai ülnek diadalt.

Béke, derű, nyugalom, erő, végtelen ERŐ, összekapcsoltság; mikor a fény, a szelíd bölcsesség “nyer”. A NŐ nekem ebben szövetségesem.

Aki mer Nő lenni.

Türelmes, bölcs, odaadó. Társ és mester, a hogyant érzi, az irányt elfogadja. NŐ, aki megért, elfogad, bátorít, segít. A Fény angyala a NŐ, aki aktívan részt vesz, súg, emel, támogat. Aki bízik, és biztat. Aki hisz, erősít, abban, hogy nincs is háború, csak zavar az egész, hogy nincs is mitől féljek, hogy csak én vagyok.

Mi. Én. Vagyok. Hogy ez minden, hogy szabad, sőt jó magam vállalni, hogy a tapasztalás által, higgyem el, növekedni fogok, hogy értem van mindez, hogy képes vagyok. Merjek. Hogy meg tudom csinálni, hogy a sebeim kincsek, és a pálma igenis nő a teher alatt, csak ne harcoljak, adjam fel, nincs is háború. Nem nyerhetek, hiszen biztonság nincs, csak a változás, egyedül ez Biztos, az Élet és a Rend. Hogy mindez van, értünk van és funkcióm van benne és hogy ez minden, kapcsolódni funkcióm szerint, hogy nem kell értsem, és a rációm nem fogja megoldani. Mert nem lehet, de nem is kell, a megérzéseim követni elég, tenni, amit szeretek, ami lelkesít, elég, sőt csodás, ha táncolok, ha élvezem. Elég, ha úszom, nem kell több. Elég vagyok.

Vagyok elég, ha “csak” Vagyok.

Joós István, 2012. június 29.

 

Kapcsolódó élmények:

 

 

One Comment

  1. Mostanaban nagyon sokszor, amikor az irasaid olvasom beleremeg a lelkem … a felismerestol, oromtol. Oromtol, amikor hasonlo az utunk es igen tudom, hogy igaz es hasznalhato, amit leirtal. Most is tudtal segiteni, bar meg az egom nem adta fel, de igen az oromet es beket ado ut, az a masok szolgalata. Ezt jarom, de meg berzenkedek. Most mar ertem es elfogadom, hogy masok mashol tartanak es ez igy van rendben. Ezt csupan nekem bekevel es szeretettel el kell fogadnom. Ez hoz megoldast a kovetkezokben. Koszonom az oszinte es egyertelmu irasaidat.

    Válasz

Hozzászólások