Élet a hiten túl

szerkesztőség szerkesztőség on augusztus 20, 2017

Fontos és értékes a vallás, a meditáció, a jóga, de a filozófia, a tudomány, a ráció is. A hit ebben vagy abban, a rítusok, amik ezt erősítik, mind, nagyon.

De azt tapasztaltam, hogy egy ponton már nem segítettek tovább. Ülök, meditálok, csend-béke-nyugalom, vagy olvasok, vagy írok, vagy ima, tai-chi, jóga és közben pontosan tudom, hogy már csinálni is kell, tenni, amit érzek, amit már régóta érzek. Lépni a hit után, a hit van, ami tehát a cselekvő hit, én bizalomnak hívom, és hűségnek.

Hogy tudok-e aszerint jelen lenni, amit hiszek, meditációban könnyű, a templomban is, jóga közben is, de ezekből töltekezve, ezekben élményeket szerezve ki merek-e a világba lépni? A világban megy-e, itt és most, pillanatról pillanatra, ki merek-e állni azzal, amit a hitem, az érzéseim, a nyugalmam, a bizalmam diktál? Aki vagyok, aki lenni akarok, tehát egyértelműen nem a rációmra, nem a tudásomra hallgatva. Ez a nagy kérdés, a pillangó születése, ez a repülés, a vízen járás.

A csoda. Látszólag lehetetlen, és mégis mindig sikerül, amikor nem gondolkodom, csak lépek. Önfelvállalás, sok pici tapasztalatom van ehhez, és ezekből töltekezve egyre erősödik a bizalom, és így egyre gyakrabban merek. Sokszor még mindig nem, de már tudom, hogy kisebb és nagyobb zuhanások is része az útnak, hogy ember vagyok, tehát nem csak fény, hanem mindig van árnyék is. Ettől szép, ettől játék, mert ettől van kihívás.

Árnyak, tehát félelmek, amikbe bátran, tehát bizalommal belevilágítva lépdelhetek, járhatok, szaladhatok, repülhetek.

Önfelfedező út belül, amit mégis, a világban, kinn járok. Lépések egyik a másik után. Az emberi út a nemtudásból, a tudás akarásán át, a nemtudás elfogadásába tart.

Hernyó-báb-pillangó. Erre jutottam, hogy nem tudok, sőt, nem is kell tudjak, sőt, célt sem kell értsek. Elég, ha teszem, amit pillanatról pillanatra, nyilvánvalóan, egyre erősebben érzek. Az időszerűt tehát, az itt és most időszerűt, amit minden pillanatban érzek, elég ezt követni, tehát elfogadni, tehát szembenézni, tehát őszintén vállalni: aki vagyok.

Elég, ha csak vagyok.

Joós István, 2012. október 17.

Hozzászólások