Bátorsággal önmagadért. Utálod a hétfőket? Számolod az órákat péntekig? Egyik hétvégéről a másikra élsz és igyekszel magad mindenféle földi jóval kárpótolni a munkanapokon átélt sok szenvedésért?

Vagy csak simán unod, amit csinálsz? Nem utálod, de nem is érdekel különösebben, azért vagy ott minden nap, mert „dolgozni kell“ és „pénzt kell keresni“ és „különben nem tudom, mit csinálnék“.Képzeld el, hogy 70 éves korod körül egy reggel a holmijaid között pakolászva, vagy a teádat kortyolgatva eszedbe jut, hogy gyerekként arról álmodtál, hogy híres író leszel, aztán kamaszként már festő és színész akartál lenni, esetleg újságíró, aki mindenkit leleplez, vagy feltaláló, aki rájön, és megoldja, és egy csapásra híressé válik. Csupa „őrült“ álom… és egyiket sem valósítottad meg. Lehet, hogy nem is voltak annyira őrültek, csak lelkesítőek, és talán kilógtál  a sorból a túlzott lelkesedéseddel, és talán nem támogatták annyira a körülötted levők, és ahogy a kis csíra is elhal, ha nem öntözik, úgy lassanként a Téged motiváló belső tüzet is szépen eloltottad, és igyekeztél úgy gondolni rá: őrültség…

Ahogy ott ülsz a teásbögrével, ezektől a gondolatoktól hirtelen úgy érzed, valami szúrja a szemedet, és mintha a kezed is remegősebbé válna…. és hiába legyintesz gondolatban, hirtelen fájdalmas élességgel látod magad előtt, hogy az életed döntései a Te kezedben voltak. Így 70 évesen már mutogatsz a szüleidre, akiknek meg akartál felelni, a volt főnökeidre, akik nagy jövőt láttak benned (ez az ő fogalmuk szerint a középvezetői pozíció volt, amit tényleg el is értél), már nem hivatkozhatsz arra, hogy a családod milyen anyagi terheket rótt rád… mindez a ködbe vész, és helyette csalhatatlan biztonsággal tudod, hogy Te döntöttél.

Bátorság kontra Félelem. Te választottad azt az utat, amit bejártál, Te nem mertél másfelé lépni, mert féltél, hogy nem leszel elég jó.

Tudtad, hogy ez a félelem tart vissza a legtöbb embert attól, hogy megvalósítsa az álmait? Lehet, hogy kényelmetlen érzés ezeket a sorokat olvasni, de hidd el, tapasztalatból beszélek. Nem, én még nem vagyok 70 éves, az igaz, de egyik nap pontosan ez a kép jutott eszembe, amikor egy open space irodában szenvedtem, és hirtelen belémnyillalt: Te jó ég, mi lesz, ha visszanézek az életemre, hogy fogom bánni az elmulasztott időt, és azt, hogy nem volt bátorságom lépni… Legyen bátorságod tovább olvasni a cikkeimet, és remélem, bátorságot adnak majd ahhoz, hogy a szíved vágyát megvalósítsd az életedben, ahogy én is megtettem.

Cselekedj most!

Mi lenne az az apróság, aminek végzésében örömedet lelnéd? Nem pusztán az eredmény miatt, hanem az élmény miatt. Gondolkozz el ezen, és készíts egy listát magadnak. Milyen tevékenység(ek)ben lelem örömöm? Ha ezzel megvagy, egy lépéssel tovább léphetünk: Ha igazán szeretném, hogyan tudnék egy ilyen tevékenységet beilleszteni egy hetembe? A kérdés nem az, hogy „Be tudom-e illeszteni“, hanem hogy „HOGYAN“?

Kaszás Ágnes, kineziológus

 

Kapcsolódó kurzus: