A hűtlenség a társadalom által elítélt dolog, mégis napjaink egyik leggyakoribb jelensége a szeretői viszony. Az ilyen kapcsolatok minden résztvevő fél számára hasznosak; két kimenetelük lehet. Egy olvasói levélre válaszul, ezekről beszél Joós István ebben a videóban.

video

A videó tartalma

1. Olvasói levél
2. Joós István válasza
 2.1. Mi van, ha a hűtlenség az igaz(ság)?
 2.2. A szeretői viszonyok két kimenetele
 2.3. A hűtlenség nem “helyes”, de igaz

1. Olvasói levél

„Azon gondolkodtam ma, hogy miért mondja mindenki azt, hogy teljesen normális szeretői kapcsolatban lenni akár nőként, akár férfiként. Számomra ez legalacsonyabb önértékeléssel rendelkező alanyok társulása, harmadik személyként jelen lenni egy kapcsolatban. Tiszteletlen dolog a pár felé, és szintén tiszteletlen a szerető szerepben lévő személy saját maga felé, hogy ennyivel megelégszik. Nem értem, hogy mi az értelme. Alapdolog számomra, hogy nem megyek bele semmilyen viszonyba, ha tudom, hogy van a másik félnek bármilyen kötődése más felé. Itt azt látom, hogy úgy beszélnek a szeretőkről, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Mi megy itt?”

2. Joós István válasza

2.1. Mi van, ha a hűtlenség az igaz(ság)?

Fontos, megengedni azt, hogy vannak az életben olyan időszakok, amikor az ember nem képes tiszteletre. Szeretői viszonyokban gyakran felmerülnek az alábbi kérdések a szerető félben: Mi a fontosabb: a helyes vagy az igaz? Mi van, ha látom, hogy nem boldog? Mi van, ha napok, hetek, hónapok óta ellenállok annak a vágynak, hogy beszéljek vele, hogy mondjam neki, hogy nekem elmondhatja? Mi van, ha az első mondat, ami kiszakad belőle az, hogy mennyire kilátástalan helyzetben van az élete és a házassága? Mi van, ha ez folytatódik másnap? Mi van, ha szavak nélkül, órák egyszerűen csak eltűnnek? Mi van, ha együtt ébredünk? A közerkölcs szerint nem helyes a szeretői viszony, de mi van, ha ez az igaz a szerető felekben?

2.2. A szeretői viszonyok két kimenetele

Az egyik az, hogy az ember rácsodálkozik arra, hogy mennyivel boldogabb is lehet férfi-nő kapcsolat. Ha ezt elég ideig tapasztalja valaki, akkor elkezd változtatni. Az emberek nem válnak el azonnal. Gyakoribb, hogy amit tanulnak a szeretői viszonyban, azt megpróbálják a házasságukban működtetni. A szeretői kapcsolatban tanult figyelemmel, elfogadással, nyíltsággal, felszabadultsággal vannak jelen a házasságukban. Sokan – életükben először – a hűtlenség által szabadulnak fel maradéktalanul, amellyel a házasságukat is rendbe tudják hozni. 

A másik, ami szintén gyakori, hogy a félrelépés felszínre kerülése után a házastárs már annyira reményvesztetté válik, hogy meg sem próbálja megmenteni a házasságot. Az is előfordul, hogy a hűtlen fél a viszonyból tanultakat megpróbálja alkalmazni, de kudarcot vall, nem tud újjászületni a házasság. Az ember arra döbben ilyenkor rá, hogy meghalt a parázs, kialudt a tűz. Házastársak elköszönnek, de nem azért, mert házasságtörés miatt halt meg a kapcsolatuk, hanem azért, mert a szeretői viszony adott nekik erőt, friss élményt arra, hogy milyen az, amikor megvan a szikra. 

2.3. A hűtlenség nem “helyes”, de igaz

A szeretői viszony természetes dolog a világban, ezért beszélünk erről ítélkezésmentesen. Napjaink egyik nagy drámája, hogy a közgondolkodás nagyon komoly módon bünteti, ítéli el azokat, akik hűtlenek, holott nagyon fontos, értékes, és MINDEN érintett fél számára hasznos:

  • a hűtlen fél rádöbben hogy mi hiányzik a kapcsolatából,
  • a házastársa megérti, hogy milyen felelőssége van a kapcsolat megromlásában,
  • a szerető pedig megtapasztalja önnön felszabadultságát.

 

Kapcsolódó kurzus:
https://enakademia.net/kurzusok/szeretosegito/