Az alábbi történet az EgoYoga oldalra érkezett. A szerző engedélyével osztjuk meg nagyobb nyilvánosság előtt is, mert jól példázza, hogy mire is van a férfiaknak a nőktől legnagyobb szüksége…

 

Tinder – Egy párban álló Férfi írt nekem angol nyelven, hogy lenne-e kedvem találkozni vele. (Nem tűnt fel az adatlapjáról, hogy nem magyar.) Kérdeztem, hogy mennyi időt tölt itt. Írta, hogy egy hetet. Na, gondoltam: Értem én…..Akkor kalandra fel!

Írtam neki, hogy próbáljon meggyőzni arról, hogy miért érné meg nekem Vele találkozni, mivel számomra az egyéjszakás kaland már nem játszik, másra vágyom. Néhány tartalmas levélváltás után meghívott ebédelni :-) Nagyra értékeltem. Egyetlen kikötésem volt: a tökéletes őszinteséget kérem és adom minden tekintetben, mert valószínűleg ez egyszer fogunk találkozni, és így nincs tétje. Találkoztunk. Végig tiszteletben tartotta a kérésemet. Sokat röhögtünk, és rengeteget mesélt magáról és a lelkéről. Egy tankönyvbe illő VÁNDOR ő, akit az orvosa küldött el két hónapra egyedül utazgatni Burn Out szindróma után.

(Ide most beszúrom, hogy az én angolom messze nem elég jó. Tehát szuperül tudtam beszéd helyett őt hallgatni, és azonnal kiderült, ha nem figyeltem eléggé, mivel akkor nem értettem, amit mondott :-) A jelen egoyogás feladatomhoz ez tökéletes „segítség” lett… :-) )

Az este végén megkérdezte, hogy zavarna-e, ha megölelne. Dehogyis. És ezzel az öleléssel megértettem, hogy ennek az embernek mérhetetlen szeretetre van szüksége, és egyáltalán nem szexre.

És életemben először éreztem úgy, hogy annak ellenére, hogy nem érzem azt, hogy totálisan az én esetem Ő, adni szeretném neki, amire szüksége van. És addig öleltem, amíg szerette volna.

Ez kétszer majdnem fél óra volt. Aztán megkérdezte, hogy lenne-e kedvem vele újra találkozni……hát volt. Emiatt a találkozás miatt nem utazott még tovább, és várt rám két napot, mire ismét ráértem…..

Hihetetlen 19 órát töltöttünk együtt a legmélyebb mélységekbe is lemenve (már amennyire ez az angoltudásommal lehetséges volt). Ekkor már magától értetődő volt, hogy az éjszakát is együtt töltjük. Mivel az Airbnb szobáját másnap délelőtt 10-kor el kellett hagynia, és kikötés volt, hogy nem vihet oda senkit-az én lakásomban (terveimmel ellenkezőleg). És egyszer csak ott állt ez a Vándor egy hatalmas táskával, benne az egész életével – a lakásomban. Ekkor kicsit bepánikoltam, hogy vajon a felelősséget (hogy nekem ő tényleg lelkesítő-e eléggé) jól mértem-e fel, amikor beleálltam ebbe a dologba, mert ha túl nagy hatást váltok ki őbenne, akkor esetleg nem akar tovább utazni már…..Ez ijesztő volt. Aztán elhessegettem. Adtam neki, amit szívem szerint tudtam -úgy is, hogy nekem nem volt minden tökéletes. Nem volt ez fontos. Olyan szinten értettük egymást és egyezett meg a gondolati és érzelmi világunk, hogy felfoghatatlan.

Másnap délelőtt a Vándor tovább indult, mert tovább kellett neki. (Én mentálisan szinte végkimerültem, már alig tudtam bármit is mondani). Közölte, hogy aznap van a születésnapja, és én vagyok az ajándéka…….no comment.

Rettenetesen nehéz volt a búcsú. Kapcsolatban maradunk. Mindketten haladunk tovább a saját utunkon, míg meg nem találjuk önmagunkat. Miután elment, írt egy üzenetet, hogy már most iszonyatosan hiányzom neki, és szerintem amikor majd mindketten megtaláljuk a lelki békénket, és elég idő telik el, lehetséges-e, hogy újra találkozzunk……

Hihetetlen.

Ezennel jelentem, hogy Nyugat-Európa egyik legtávolabbi zugában is ugyanúgy működik a Férfi útja, mint kis hazánkban…..

Köszönöm, hogy vagytok!

 

Az EgoYoga az ÉNAKADÉMIA zárt közösségi oldala, ahol a férfi és női úton a korszakos rendszer alapján segítjük egymást továbblépni. Megosztani – tehát saját élményt őszintén elmondani – nem “mások okulása” miatt fontos, hanem mert az ember legjobban akkor haladhat, ha meri a kihívásait felvállalni.