Ahelyett, hogy erre így direkt válaszolnék, élményeket szeretnék inkább megosztani, illetve az jut most eszembe ezzel kapcsolatban megosztani, hogy én szinte időtlenül sokat kínlódtam ezzel. Mi a jó? Mi az elég jó? Mi az, ami nekem járó?? Mi az, ami az igazán helyes? Mi az, ami megfelelően tökéletes? Mindezen gondolatok mögött én mindig arroganciát találtam. Azt találtam, hogy egész egyszerűen nem hasznos gondolkodjak ezeken az elméleti kérdéseken. Az egyértelműen élmény nálam is és látom általában az embereknél, hogy megalkudni nem jó, és bizonyos esetekben kompromisszumot kötni sem jó.
Megengedni az esendőséget
Meg tudod engedni azt, hogy semmi sem tökéletes? És ez nem megalkuvás vagy kompromisszum, mert nem szabad megalkudni az irányban, viszont a jelenben meg kell engedni a tökéletlenséget. Így tudom ez talán feloldani, hogy az irányban ne alkudj: férfiként nekem mi a dolgom? Az igazán leglelkesítőbbel kell foglalkozni, és nem szabad mással! Annyira fontos lenne, hogy mindenki megértse ezt: igazán boldog, sikeres, eredményes, férfias, nők számára releváns csak akkor tudsz lenni, ha egyetlen egy dolgod, célod, küldetésed van! Ezt szoktam úgy is mondani, hogy boldogok az “EGY ÜGYŰ-ek”. – Nekünk még a cégünket is így hívják, hogy az Együgyű Kft. – Ebben nem szabad megalkudni férfiként! Aki talált valamit, ami őt igazán lelkesíti, és ehhez megvan az alkalmas csapat, akikkel együtt tud haladni, az lesz igazán sikeres és nagyságrendekkel sikeresebb, mintha több felé tördeli magát. A nő oldaláról: kell a Férfi, akibe igazán szerelmes vagy!
Az ember nem hibázik, a legjobb döntést hozza, amire itt és most képes
Az Út során a világképünk és a világlátásunk változik. Az, hogy mitől várjuk a boldogságot, hogy mibe tesszük az energiánkat és hogyan tesszük az energiánkat. Mondhatom, hogy fiatal koromban sokat hibáztam, de nem! Nem ez az igaz! Az igaz az, hogy maximálisan jó szándékkal, aszerint ahogy a világot én akkor láttam, hoztam döntéseket. Most már, egy tágabb világképből szemlélődöm – az identitás, meg az ember világképe is folyamatosan dimenziókat tágul időnként. Gyerekkorunk minták által meghatározott – olyan, mint egy egyenes -, utána felfedezzük a síkot – ami az önismeret ideje -, és aztán rálelünk a térre. Amikor már az ember lát színeket, akkor persze megmosolyogtató, hogy fekete-fehér tusrajzként hogy éltem az életemet. A fiatal felnőttkor, meg a házasságok válsága gyakran még ilyen, és muszáj megengedni, nem hibáztam, ott tartottam. Mert csak így lehet megérteni a helyzetemet, a körülményeimet, a múltat, letenni azt a csomó mindent, amit az ember magával cipel. Univerzálisan ki merem jelenteni, hogy én csak jó szándékú embereket látok.
A videó csak az Énakadémia Közösség tagjainak elérhető. Tudj meg többet!
Jelentkezz be a fiókodba, ha már a közösség tagja vagy!
