Két part között félúton…
Az én szívem is álmok temploma
És Isten minden templomban lakik.
(Reményik Sándor: Templomok)
Tudom.
Pontosan tudom milyen, amikor megkondul benned a vészharang és elragad a pánik. Amikor félsz. Tudom, milyen ijesztő és magányos az élet félúton tegnap és holnap között. Amikor a múlt már nincsen, a jövő még titok. Amikor a régi már elveszett, de nem látszik még az új. Két part között félúton. Látszólag senki földje. De ha a felszín alá nézel, akkor megláthatod, valójában Isten szeretné elfoglalni a helyét. Benned.
Nagy bizalom próba ez az időszak. Önmagunkban, magában az életben, a Rendben való hitnek a próbája. Mersz-e kitartani? Mersz-e tovább menni, vagy éppen türelmesen várni, akkor is, ha nincs garancia a sikerre? Hinni, hogy bármi történjék is, a javadat szolgálja? Tudsz-e bízni abban, hogy a rendszer szép, igazságos és alapvetően érted lévő, támogató keret, melyben igenis van helyed? Mersz-e bízni az útban, hogy jó helyre visz majd? Hogy helye van annak, amit megálmodtál, amiért elindultál? Hogy van mit adj, és van kinek? Hogy az élet rajtad keresztül is gyarapodik?
Nem mindenki tud átjutni a túlsó partra. Sokan torpannak meg, majd futnak sietve vissza korábban már tarthatatlannak megélt helyzetekbe. Mert még a rossz is jobb, mint a bizonytalanság. De a biztonságra törekvés nem kapcsolódik a teremtéshez, hanem valami külsőséghez ragaszkodik. Fél a változástól, nem hisz abban, hogy létre tudna hozni valami újat.
Ha úgy érzed, otthagynád a régi munkahelyed és újat , lelkesítőt keresnél;
Ha ki szeretnél lépni a párkapcsolatodból, mert már nem egymás emeléséről szól;
Ha vágysz mindent újra kezdeni, egy új, eddig ismeretlen helyen, ismeretlen emberek között;
De közben tele vagy félelmekkel;
Tudd, ez mind-mind rendben van! És minden rendben lesz.
Mi lenne, ha kételkedés helyett a bizalmat választanád? Magadban. Az útban.
Hogyan változtatná ez meg a ma reggeled? A holnapi napod? A hátralévő életed?
Mi mindenre vállalkoznál? Milyen lenne az életed gátló hiedelmeid nélkül?
A pillanat régi és új között. Mikor még a múlt illatával van tele az orrod, s a jövő még nem öltött formát. Mérhetetlenül hosszúnak tűnhet ez az időszak. De te ne add fel. Ne engedd, hogy a félelmeid legyőzzenek. Csak várj. Van valami szent ebben a várakozásban. Alázatra és türelemre tanít. Kivárni a csírázást, a növekedést. Tudd, eljön majd a nap, amikor megújult életed fénye elhomályosít benned minden korábbi szenvedést…
Ha Te is valahol félúton vagy éppen, tudom, nehéz most Neked. Ha úgy érzed, írj, segítek.
Kapcsolódó kurzus:
