Hogy mi ez az egész, és miért érdemes a fenti korszakos ábra értelmezésével és alkalmazásával – Boldogító tréningEgológia képzés – foglalkozni, kérdezitek mostanában, a lényeg röviden: ez egy ön- és világismereti módszer, és magad miatt hasznos. Kifejtem hosszabban is…

 

Kezdve az elején: Mi ez?

Nomen est omen, mondja a latin, hogy a névben a sors benne, és ez pontosan és tudatosan van az Egológia esetében is így. Az Egó ugyanis van. Tetszik vagy sem, sőt fontos része az önazonosságnak, amivel az emberi fejlődés során végül valamit kezdeni mindenkinek muszáj. Az Egológia az “egó tudománya”, mondhatnánk nagyképűen, de persze nevezzük inkább csak értelmezési segédletnek. Az Egológia ön- és világértelmezési segédlet, ami egy konkrét ember saját tapasztalataival indult, hogy ez a személy egy internetes blogban nyilvánosan vallott magáról, ami alapján egyre többen kezdték megkeresni, bizalmukba fogadták, így egyre több és több életbe nyert betekintést, ami alapján meglepő hasonlóságokat, majd mintákat fedezett fel, míg végül egy válságokkal tagolt korszakos fejlődési modellt rajzolt össze – majd ezt egy könyvben is kibontotta.

Hogy Neked ez miért érdekes?

Mert nézőpontváltásra lehetőség.
Lássuk csak…

 

1. az Egó: O.K.

A legfontosabb. Ez. Hogy az Egó O.K. – értve ez alatt, hogy van, sőt marad is, vele kapcsolatban az egyetelen helyes viszonyulás tehát NEM legyőzni próbálni, mint azt sokan hiszik, hanem megengedni, tehát fokozatosan felfedezve felszabadítani, aminek eredményeként az ember automatikusan kezdi magát valami Nagyobb részeként értelmezni, az Önazonosság különállóság helyett rész-tudatba vált, tehát az Egó tágul – automatikusan! – szelidül, mert szükségszerűen a többi résszel, tehát a más emberekkel való kapcsolódás kerül előtérbe, hogy az minél jobb legyen, immár maga miatt is, és így a kapcsolat, annak minősége, tehát a Szeretet válik fontossá, hogy értékes és hasznos másoknak az ember hogyan lehet, amivel arányban meg is nyugszik, és helyet és boldogságot talál.

Az én és az egóm megosztottság minden “baj” alapja – sikertelenség, betegség, magány – aminek vége tapasztalatunk szerint tehát NEM a nagyobb és univerzális Én-be való visszatérés, nem az élet vélt körforgásából való kilépés, mert az a személyiség, tehát az önálló tudat, a személyes létezés vége is lenne egyben, hanem az integráció, tehát a magasabb szintre lépés, aminek lényege az összhang, az öntövényű Egó, tehát emberi akarat Igazodása.

Fontos ezt megérteni. Egológia és minden más ehhez képest teljesen másodlagos: az ember SZABAD ember, tehát önmaga legyen, azaz “Egó” is olykor, aminek hatására – az engedélyt megkapva – az Egó fokozatosan veszít megtagadottságában gyökerező erőszakosságából, lágyul, tágul, Igazodik, tehát az egyéni akarnokoskodás helyett Helyet és Hasznosulást talál, valamely nagyobb egység és Akarat részeként, és igen, miközben megmarad konkrét, de ezután egyre kevésbé öntörvényű, hanem innentől a kapcsolódásaiban, azok minőségében, személyes hasznosulásában, tehát Szeretetben méri magát, a továbbiakban ebben növekszik, Nagyobb összhangban.

 

2. a válság JÓ

Az ember nem találja magát egyik pillanatról a másikra meg, hanem fokozatosan fedezzük magunkat – és ezzel arányban egymást és a világot – fel, aminek igenis vannak állomásai a fogváltás és a pubertás-kor után is. Csakogy ezt nehezen engedjük. A legtöbb tizenéves, vagy házas, vagy alkalmazott, vagy szülő, vagy főnök késznek hiszi magát, ami azonban ÓRIÁSI tévedés, mert senki nincs készen, hanem egy válságokkal tagolt korszakos úton haladunk – erről szól az ábra – ahol a szenvedés “csak” a változás időszerűségének jele, mert az ember attól szenved, amit maga nem enged. Sőt. Akár bele is hal. Harmincas, negyvenes, ötvenes éveikben is, emberek, sokan, bővebben erről később…

 

3. a tovább mindig ELŐRE van

MINDEN korszak fontos, MINDEN korszak értékes, és MINDEN korszakból csak úgy lehet továbblépni, hogy az ember a poharat fenékig kiissza. Igen, a legalját is. Ahol a sár, a kosz, az üllepített hazugság van – ki KELL a téves vélekedéseink következményeit innunk, hogy azokban változás legyen, aki magát kíméli vagy másokat megmenteni próbál, az leginkább hátráltat csak, mert így nem juthat a tévedéssel való szembesülésig el, tehát nem is változtat.

Szürkület van? MENJ a sötéten át!

Előre tehát megalkuvásmentesen, aszerint, ami MA számodra az igazság. Ne zavarjon, hogy tegnap még másképp gondoltad, az Út ilyen, korszakok között az ember akár szélsőségeket vált, és ez Rendben van.

Menj! TAPASZTALJ! Vállald! Élj!

… tévedéseket is. Hibákat is. Nagyon fontos a holnapra megvilágosodom, és itt hagyom ezt az egészet időszak, csakúgy mint az önzés és a siker és karrierizmus és a pózolás és az egó-mánia, és a márpedig megmutatom, és a Nekem jár, és az értetek feláldozom magam – ÉLVEZD az utolsó cseppjét is ki bármiben is vagy, bármit is Vágysz épp, engedd magadnak meg, MERT csakis mindezeken átmenve, tehát SAJÁT tapasztalatok által, a korszakos poharakat egymás után kürítve foglalhatjuk Igazi Helyünket el. A pillangó a hernyó és báb UTÁN mindenkiben születik.

 

4. NEM másoknál van a megoldásod

Nálam bizonyosan nincsen, és aligha lesz harmadiknál vagy a negyediknél vagy a századiknál sem, hanem mindenki maga kell Az Úton haladjon. Amihez azonban SOKAT segíthetünk egymásnak, de ennek a legfontosabb kulcsa NEM megoldást elvenni próbálni az előttünk járóktól, hanem törekedni az utánunk jövőknek átadni azt, amit az ember maga már ért, amit – általában – fájdalmas tapasztalások ereményeként tanult.

Mondhatnánk, hogy Adj és jobbítsd a világot – de valójában: fityfenét!

Hanem az ember MAGA miatt fontos átadásban legyen. És mindenkinek van mit. Mert mindenki tart valahol, tehát hagyott már tapasztalatokat maga mögött, amiből vannak olyan megértései, amik azoknak, akik most vannak épp hasonló helyzetben értékesek lehetnek… nének. HA mernénk mutatni, vállalni, adni – az esendőségeinket is. Ugyanis az emberi élet – hitelesség, siker, boldogság – kulcsa NEM az, hogy mennyire vagyok okos, hanem hogy mennyire Merek ember, tehát esendő IS lenni.

 

4. ADJ!

Az ember a saját útján haladhat egyre gyorsabban, amint másoknak segítve megosztani kezd. MAGAD miatt Adj, mégpedig sose kész megoldást, hanem csak saját tapasztalatokat elég! Elképesztő, de igaz. Az embernek ritkán kell több, mint hogy más is járt ott, nem vagyok egyedül, más is megoldotta, nekem is sikerülni fog. Sőt. Nagyon kemény, különösen így, hogy direkt sarkosan is mondom:

belehal, aki nem teszi.

A betegség mindig önbecspás, amiből gyógyulni csakis igazodás, tehát megértés által lehet, aminek kulcsa nézőpontváltás, mert a viselkedésünk – normáink, mindennapos döntéseink, morál – ennek, tehát a vélekedéseinknek, tehát világképünknek következményei. Elképesztően sokat hátráltatjuk egymást a szeretet nevében. Megóvni és kímélni próbáljuk egymást ott is, ahol pedig

a szakadék alján vár a válasz.

Hiba a szenvedést ennyire kerülni. Gyávaság. Az igazság gyakran fáj, de elpusztul, aki nem nyúl a sebbe bele. Napjainkban tömegesen. Önközpontú világképen alapuló önközpontú életet kényszerít szinte az emberre a világ, neveltetés, társadalom, és ez tömegesen szedi “áldozatait”. Mely helyzetben az Igazodás, tehát a kapcsolódás, tehát az emberség felvállalása, a tökéletlenség elismerése bármely változás alapja. Nagyobb felé nyitás és törekvés az abszolút mélypont ajándéka – ami mindnekire vár. Aki MER előre, tehát egy ideig még a sötétség, mert a félelmei felé menni. Igazodás a Feladat. Nincsen végül más megoldás.

 

5. az Egológia jobban érteni segít

No és ezen a ponton jutunk az Egológia elméleti “tanaitól” annak gyakorlatáig, ami pontosan erre lehetőség. Az Egológus egyszerű, hétköznapi ember, aki műveli magát az Út, a Korszakok jellemzői terén – tehát kapcsolódik nála tapasztaltabbakkal – és másrészt rendelkezésére áll olyanoknak, akiknek az ő saját eddigi tapasztalatai értékesek lehetnek. Felvállalt emberség tehát csak. A lényeg. Az Egológia NEM éveken át gyakorlandó tudomány, hanem egyszerű bátorság magunkat merni vállalni, megmutatni, ahol épp tartunk, árnyékos részekkel együtt.

Emberség az Egológia lényege – ebben segítünk egymásnak.

A Boldogító a magadért való mindennapos alkalmazásban segít, az Egológusképzés pedig magasabb fok, felelősséget vállalni. Célja ezeknek magad jobban megértve elfogadni, és a megsimert korszakos jellegzetességek mások állapotait is segítenek könnyebben azonosítani. Hogy ez mire jó? Senki nem pontszerű az úton, hanem mind vonszolunk terheket korábbi időszakokból. Ha értem, hogy egy ember hol jár, akkor az a továbblépés irányát és az elengednivalókat is tisztán mutatja. Megértés fontos kulcs ehhez. A nem vagy egyedül élmény mellett a korszakos ábra alkalmazása – Egológia – logikus magyarázatot ad arra, hogy válságok és csapások miért történtek az életben. Fontos. Mert az ember valóban elengedni csakis azt tudja, amit valóban ért. (Isten pontosan ettől A végső téma.)

 

6. közösség fontos

Az Egológia további haszna, hogy csoportok várnak. Tartozni, és akár tarthasz is, ha szeretnél, velünk. Megfigyelésünk, hogy az embernek tartozni és vezetni egyaránt kell, a lelki békéhez mindkettő szükséglet. Az ÉNAKADÉMIA keretei között évek óta kísérletezünk csoportokkal és tréningekkel, folyamatosan tisztuló képünk van arról, hogy értékesnek emberek mit tartanak, és örömmel adjuk ezt át.

Van tovább!

Amihez rettenetesen fontos megértésünk, hogy az élet nem csak egyedül, de férfi-nő párban sem megy, hanem létfontosságú, hogy közösség is legyen. Ahol megosztunk, kérdezünk, mesélünk, támogatunk. Mindenki. Csoportok mellé játékos heti feladatok is elelhetőek, amik komfortzónán kívüli tapasztalatok által segítenek a résztvevőknek gyorsabban haladni. Mert igazi megértés csakis saját tapasztalásból lesz – amint esett már róla szó.

 

7. Érték az ötleted!

A ÉN-AKADÉMIA nem Joós Istvánt jelent, egy férfi csupán a sok közül, hanem, hogy itt sok-sok Én-nek, tehát Neked is van hely. Mit adnál szívesen? Kiknek? … gyakori megfigyelésünk, hogy a legjobban az ember pontosan azt tudja csinálni / adni, amire Neki magának szüksége lett volna, de akkor nem találta.

Teret adunk ennek – sőt segítünk elindítsd, ha Van ilyen ötleted.

Anna például sokakat látott maga körül a “megvan a férfi, de mért nem választ már?!” helyzetben megakadni, saját lelkesedése volt ebben másoknak segíteni, megkeresett, elmondta … és … ebből is csoport lett. Izgalmas ez nagyon. A tér. Hogy mi születik, amikor van, ha az ember ad, ha mások választani merik, van mit adj, Várunk!

 

… hupsz.

Pár soros Facebook bejegyzésnek kezdtem ezt a következő képzés előzeteseként, és tessék, mi lett belőle. Hmm. Viszont remélem, minden kíváncsiságot kielégítettem – kérdezz nyugodtan, ha nem!

:-)

Szeretettel,
Joós István

Hozzászólások