Nyílt levél ismert közszereplők és az országos média véleményvezérei számára: a férfi-nő szerepek válságban vannak, beszélgessünk többet!

Egy fiatal amerikai mérnök bátorkodta a munkahelyi férfi-nő egyenlőtlenségről a véleményét leírni nemrég – mely szerint ennek részben alapvető különbözőségeink is oka (az átlag férfi sikerorientáltabb, az átlag nő konfliktuskerülőbb, stb.) – valamint, hogy a nők irányába való esélykiegyenlítés az ő szubejtív élménye szerint náluk már túlkompenzálás, ami a munka légkörére és a cég kultúrájára is káros hatással van, mert tehetséges férfiak érzik mellőzve magukat, plusz a politikai korrektség okán a téma is tabuvá vált, így őszinte beszélgetés ez ügyben lehetetlen. Pár héttel később kirúgták. Mégpedig nem is akárhogyan, hanem komoly belső nézeteltérések után, mert a cég felsővezetésében sem volt a témában összhang. A Google Memo néven elhíresült dokumentum kiemelkedő figyelmet kapott Amerikában, az országos vita hullámai még látszanak, és hihetjük, hogy csak mint “Google-botrány” érdekes, de szerintem a valódi ok sokkal mélyebb, mert a téma időszerű, és a diskurzus van szinte erőszakkal lefojtva.

A feministák győztek.

Amit onnan is tudok, hogy egy nagyon kedves újságíró megkeresett nemrég, hogy ő interjút készít velem a Nők Lapja Café számára. Mondtam, hogy szerintem egyeztessen a szerkesztőjével előbb, mert nem biztos, hogy kíváncsiak rám, és meg is tette. Azt a választ kapta, hogy igen, persze, menjen. Az interjú elkészült. Lelkiismeretes, komoly munka volt, sokat dolgozott vele, nekem is mutatta, én is átnéztem. Beküldte, és nagy meglepetésére azt a választ kapta, hogy az NLC-nél tiltólistán vagyok. Annak ellenére, hogy a feminizmus szerintem fontos és jó, amin minden nőnek át kell mennie, annak ellenére, hogy százakat segítettem az erejüket és a hangjukat megtalálva magukért és gyermekeiként kiállva továbblépni, annak ellenére, hogy az írásaimat és videóimat ebben a témában tízezrek látták, ezrek követik, annak ellenére, hogy napi szinten érkeznek a hálás visszajelzések arról, hogy az általunk képviselt férfi-nő életút modell mennyire nagyon hasznos nőknek, életeket hogyan változtat meg, hogy sok éves önismereti munka után mondják emberek, hogy “ez most végre továbblépni” segít… Le vagyok tiltva.

Másrészt tudom, hogy ez az én felelősségem.

Diszkvalifikáltam magam pár évvel ezelőtt, mert akkor még nem fogalmaztam elég érthetően. “A nő munkája a férfi?” című interjút tömegek olvasták, osztották meg, vették át, és idén tavasszal tízezres Like szám ellenére törölte az oldaláról az NLC, pedig három évig kint volt. Úgy tudtam meg, hogy pár hónapja egy női olvasótól kaptam elkeseredett levelet, hogy hova lett az az interjú, mert félévente újra szokta olvasni, mert abból ő nagyon sokat kapott, mert felszabadító, hogy akkor talán nem kell a társadalom elvárásainak megfelelve harcos amazon legyen, hanem lehet egyszerűen “csak” nő és asszony. A feminizmus fontos és jó, de nem biztos, hogy most azonnal és mindenkinek, mert sok nő él derűsen a harcos korszaka előtt, és sok csalódott korábbi feminstával beszélve számomra nyilvánvaló, hogy utána is van élet, arra méltó férfit támasztani, király helyet király módjára élni nagyobb boldogság is lehet. Amiről azonban nem beszélünk. Mármint országos szinten nem, hanem megvan a politikailag korrekt “kötelező” álláspont, és még Ákosnak is baja lesz abból, ha ettől eltérni mer.

Kérdésem, hogy jól van-e ez így?

Jól van-e, hogy egy tömegeket érintő témában diktatúrákat idéző parancsuralmi rendszerrel van egy vélt igazság körülbástyázva – mely szerint a nők nem csak mindenben azonos eredményekre képesek (igaz), hanem mindenben azonos eredményeket KELL is elérjenek (szerintem hamis) –, olyannyira hogy ennek érdekében az egész társadalmi rendszer összefog, anélkül, hogy erről nyilvános és nyitott beszélgetés lenne. Jól van-e, hogy aki mást mond, az tiltólistára kerül, annak ellenére, hogy az általam férfi-nő szerepekről írt könyvet aláhúzásokkal kijelölve adják emberek “sorsfordító” élményként kézről kézre, a videókat ezrek nézik, és

a kurzusainken felnőtt, egy-két-háromgyermekes nők zokognak, hogy miért nem mondta ezeket neki eddig senki, hogy bárcsak húsz évvel ezelőtt találtak volna minket meg.

Jól van-e ez? Jól van-e, hogy tudnék amellett érvelni, hogy konkrétan nyomorítjuk nők teljes generációját meg, sőt rajtuk keresztül az utánunk jövők, a gyermekeink életében is komoly törést, nagy kihívásokat okozunk? Jól van-e ez így?

Szerintem nincsen.

Szerintem sokkal, de sokkal több emberhez kellene az engedély, az esély, a lehetőség, az alternatíva minél gyorsabban eljusson, hogy igenis élhetsz másképp, igenis lehetsz teljes, férfi és nő, az azonosság erőltetésén túllépve, természetes hajlamaiddal nagyobb összhangban is. Tudnia kellene ezt az embereknek! Tömegek szenvednek csak mert nem látnak kiutat, holott semmit nem rontottak el, hanem csak nők és férfiak. Szerintem változás időszerű, mely okból ismert közszereplők és a média vezetőinek segítségét kérem, hogy együtt ezért téve többekhez jusson az üzenet el, mert óriási az igény, hatalmas a reményvesztettség – magányosak a nők, kihalóban a férfiak. Keress, ha megérint a téma! Továbbítsd, ha ismersz olyat, aki tehetne azért, hogy változás legyen, tv vagy rádió, print vagy internet, de fontos lenne az embereket a korrektség diktatúrájából felszabadítani, bele kell ebbe a harcba most már állni, a változás mindazok közös felelőssége, akik ezt értik!

Felajánlásom, hogy hozom a kardomat.

Állok rendelkezésre, ha a fősodratú média neves vagy névtelen szereplői közül bárkinek szüksége van egy hangra, ha érted a fenti érvelést, ha szerinted is beszélni kellene erről, ha mered az esetleges konfliktust vállalni, hogy a férfi-nő szerepek témához hozzányúlsz – és akkor is állok rendelkezésre, ha jól felfogott üzleti érdekből adna a nagyok közül a témának bárki teret, ritkán látott kattintásszámok, komoly jövedelem, gyakorlati versenyelőny elérhető annak, aki Pandorra szelencéjét felnyitni meri, sőt az többé vissza sem zárható soha.

Várakozással,
Joós István

 

p.s.
Ha esteleg hallottál már rólam, és rossz a véleményed: teljesen megértem, sőt az én vétkem – az itt látható videóknak adj esetleg kérlek esélyt, mert szerintem érthetjük egymást jobban.