Test és Lélek együtt dobogtatja a Szívet

Elég fura cím. És nekem mégis tetszik.

Változásban vagyok.

Legutóbbi írásom arról szólt, hogy szivárog az energiám, melynek okát az önfüggésben láttam meg.

De nem csak ennyi volt a baj.

Időszerűvé vált felülvizsgálnom, hogy “mi merre hány méter,” ahogy azt mondják. Hogy pontosan mi is, ami már visszahúz, leköt, érdemes lenne elengedni.

Hadd meséljek nektek egy kicsit a történtekről…

Az utóbbi időszakban előálltam egy mondással, ami nekem betalált. Úgy szólt ez, hogy:

Ahol nem vagy vezetve, ott neked kell vezetned… vagy felmondanod

Nagyjából a járvány óta kerestem azt a munkahelyet, ahol szépen be tudnék illeszkedni és megtenni a dolgomat.

A karrierbeli útkeresésem elég döcögős volt.

Emlékeztem és főként vágytam arra a kellemes légkörre, ami az első munkahelyemen volt.

Azt vártam volna máshol is, de nem találtam.

Nem találtam, mert egyrészt én is változtam, másrészt a világ is változott.

Én sokkal önközpontúbbá váltam abban az időben és fontosabb volt a pénzügyi oldala a karrieremnek, mint az hogy kapcsolódjak a harcostársaimmal (úgynevezett munkatársakkal).

Átneveltem magam zsoldosnak, aki nem a hazáját szolgálta, hanem a pénztárcáját.

Szokták mondani, hogy ahhoz hasonlót vonzol, amilyen te vagy és valóban, pontosan ilyen volt az átlagos mentalitás azokban a közegekben, ahol harcoltam.

Nem volt valódi kapcsolódás.

És mivel nem volt kapcsolódás, ezért irány sem volt. Persze mindenféle despota menedzser és középvezető próbált KPI-okat letolni a “csapat” torkán, de mindenki érezte, hogy nem itt lenne a helye.

Bennem pedig nőtt az az érzés, hogy ha mások nem mutatják meg merre kell menni, akkor nekem kéne kitalálni. Máshogy nem jutunk sehova.

Csak ugyebár ezzel az volt a baj, hogy leszívta az összes energiámat.

Ideig-óráig csinálhatja ezt az ember, de a vége az, hogy kiég.

Velem is ez történt és ekkor mindig jött a váltás.

Az igazi Férfi túlvállalja magát

Ezzel nem tudok vitatkozni.

Nem csak karrier, de hobbi, életvezetés és minden más téren is jellemző rám.

Folyamatos küzdelmem van azzel a ciklikusan visszatérő jelenséggel, hogy:

1. Lelkessé válok
2. Elkezdem csinálni
3. Túl sokat akarok túl hamar
4. Elfáradok
5. Nem vagyok jól
6. Nem akarok, elengedek

Megérkezve a jelenbe, rájöttem hogy ismét ez történik. A kifáradás és nem vagyok jól stádiumain mentem át.

Időszerű vált letenni dolgokat.

Mit is engedek el?

Ahogy említettem az egyik az önfüggés, hogy én oldok meg mindent és találok ki mindent.

Volt szó már arról, hogy barátnőmet egyre inkább vonom be dolgokba és ez a tendencia csak növekszik.

Továbbá beismertem magamnak azt is, hogy szívesen lennék már hasznos egy munkában.

Zsoldos énem háttérbe szorult és helyébe lépett a honvéd.

Keresem azt a hont, amit védeni tudok, ahol kapcsolódni tudok, ahol nem csak a pénztárcám tömése miatt vagyok.

Szintén fontosnak tartom elengedni az elvárásaimat a szerelem-projektemmel kapcsolatban.

Könyvet írok, erről már sokat beszéltem. Ez az első, egyelőre négy másikra is van ötletem.

Az utóbbi egy hét alatt sikerült nagyjából 50 oldalt ledarálni, ami meglehetősen fárasztó volt, remélem ezt nem is kell firtatnom.

Nagyon fontos nekem ez az ügy.

Bele is kötném az ezzel kapcsolatos elengedést a címválasztásomba, ugyanis ez az alkotói folyamat segít lelkileg töltekezni.

Már amikor meg tudom hagyni alkotói folyamatnak és nem kezdem el erőltetni, hogy minél gyorsabban jussunk oda, hogy kész publikálható produktum legyen.

Így hát felhagyok azzal, hogy ezt a következő hónapban befejezem (pedig nagyon szép tervem van rá). Engedjük csak folyni, organikusan.

Hasonlóan döntöttem a magazinnal kapcsolatban is. Több megtapasztalásra van szükségem, mint hogy heti rendszerességgel tudjak írni. Továbbá azt preferálnám, ha ez is inkább lelki feltöltődés lenne, mint saját magam által kitűzött határidők.

Így hát itt amit megengedek magamnak, az a kevésbé rendszeres, de tartalmasabb írás.

Na és mi van a testi feltöltődéssel?

Az van, hogy minden porcikám utálja a telet.

Nyári gyerek vagyok, irtózom a hidegtől, a természetes élőhelyem a nap sütötte domboldal.

Néha-néha szoktak invitálni síelésre, korcsolyázásra és hasonlókra. Nekem mindig az a kifogásom, hogy nem, mert hideg van. Ők mindig azzal győzködnek, hogy ha felöltözöl rendesen, akkor nem.

Nekem pedig erre az a válaszom, hogy felöltöztem én már rendesen és továbbra is hideg van.

Erről nem nyitok vitát, de mindenképpen érdekes felismerés volt, hogy ennek az időszaknak a bekövetkeztével túlságosan visszahúzódóvá válok.

Ritkán hagyom el a házat, mert nem esik jól.

Cserébe ez a lustaság nincs jó hatással a fizikai közérzetemre, ergo a testi feltöltődésemre.

Márpedig én úgy gondolom, hogy test és lélek együtt dobogtatja a szívet.

Ne tessék meggyanúsítani, hogy tagadom az anatómiát, vagy hogy ezoterikus tanításokba merészkedem.

Nekem ez a szimbolika azt jelenti, hogy a szív, az életerő, akkor tud hatékonyan folyni, ha testileg és lelkileg is fel vagyunk töltve.

Remélem, hogy ez mostantól (ha csak egy ideig is) menni fog.

Köszi, hogy elolvastad a cikket!