Az alábbi írás az EgoYoga oldalra érkezett. A szerző engedélyével osztjuk meg.

Egészen pontosan emlékszem, amikor gyerekként megvettem a játék vitorlásomat és a szomszéd barátommal a fürdőnkben, a kádba vizet engedve, hajszárítóval biztosítottuk a panellakás fürdőjében a nem létező szelet.

Mivel tó nem volt a környéken, a folyó is messze, ez a megoldás maradt, hogy teszteljük a vitorlást.

Nade mivel kicsi volt a kád, hamar meguntuk… mentünk is tovább le, játszani a ház elé…

Pár perccel ez után, azt látom, hogy anyám megjelent és zihálva mondja:- De jó, hogy semmi bajod!

Talán a tesóm adta le a drótot, hogy az öccse vitorlást tesztel hajszárítóval a kádban, nem tudom, de anyámra nézve nem értettem, mi bajom lenne!?, hiszen lent játszom…

Kaja volt, jó szó is, néha meg fülcibálás, vagy netán egy-egy káromkodás – értünk – értem…

Aztán volt egy szerelmi bánat – sok-sok évvel ezelőtt, s úgy alakult, hogy az ünnepeket otthon töltöttem. Apám kórházban volt, mentünk érte a Wartburgommal – ez egy másik sztori, hogy 2008-ban miért Wartburggal jártam…😊 – s ekkor megláttam anyámat. Azt a szeretetet, feláldozást, odaadást, amit sok-sok év házasság és sok kudarc, alkoholista férj mellett megélve, de mégis mindent félretéve ment előre. Apám elesettségét minden pillanatban segítve, hogy apám jobban legyen. Mindent, betakarta s ahogy betakarta. Odaadta és ahogy odaadta, megemelte, és ahogy megemelte. Igen, mozdulatok, tettek, amik bennem vannak, látom ma is, nade azok a mozdulatok és tettek…

Odaadás, szeretet, figyelem, törődés…. apám felé.

Ünnepek miatt terülj-terülj asztalka, a kölykök és a család többi tagja felé. A családunk felé. Ő így mutatta ki nekünk. Akkor ott, az elesett férfinek viszont valami mese módon. Utolsó karácsony volt ez együtt. A kép, ami megmaradt ebből az időből az mindent vitt, most is pityergek… de szép kép.

Többet kellene elővennem ezt a képet. Nekünk már csak a terülj-terülj asztalka maradt. Igaz, teret sem adtunk már neki, hogy kifejezze másképp, azt a hatalmas szívet, ami benne van.

Csók anya

András

Az EgoYoga az ÉNAKADÉMIA zárt közösségi oldala, ahol őszintén beszélünk a kihívásainkról, és egymásnak saját élményekkelreagálunk. Tapasztalatunk, hogy az életben az ember úgy tud alegjobban haladni, ha fel meri vállalni, ami van. Álnéven eleinte könnyebb. Téged is várunk