Az alábbi cikk a Somának írt reakció folytatása. Nagyon hosszú volt egyben, ezért most külön adom közre ezeket az amúgy bennem már régebb óta érlelődő gondolatokat.

Tömegeket látok “a dolgozom magamon, és ez a maximum”, “többet nem lehet a boldogságért tenni” erőlködésbe ragadva – holott ez NEM igaz.

NEM az önismeret az út vége.
LEHET többet tenni!
VAN tovább.

A magamon dolgozom időszak után ki kell a világba lépni – vissza KELL a világba térni – azzal, amit az önismeret éveiben talált az ember. Más szavakkal: hasznosítani kell magunkat. Félelmetes? Igen. Veszélyes? Naná. Komplikált? Igazából nem. Hanem épp nagyon egyszerű…

Őszintének kell lenni.

MERNI kell őszintének lenni, amihez fontos NEM belül kutatni tovább, mert az elavult meggyőződéseken (és célokon) a legkönnyebben a világ által csiszolódva, új tapasztalatok által lehet változtatni. Bátorság a feladat.

Másképp:

Bizonyosan bukik (reked halogatásban) aki a fejében keres csak válaszokat – magunkat bármiről meg tudjuk győzni – hanem a világra is KELL figyelni.

Mi IGAZ? Amit ÉN annak gondolok az VALÓBAN az-e a világban is?

Például egy sikeres nő esetében a környezetét, első helyen a férjét érdemes megkérdezni, hogy volna-e Benne több, Ő is úgy érzi-e, hogy megfelelően magvalósítja magát, megkap-e ehhez minden segítséget, jó-e még ma is a berendezkedés számára, amiben élnek. Talán igen. De az is lehet, hogy már nem. Az értelem könnyen le tud az igazságról maradni… különösen, mikor olyasmi avul el, ami nemrég még boldogságot adott, megmentést jelentett. Fontos feltenni a kérdést, fontos merni vizsgálni alternatívát.

Az emberi élet egyik legnagyobb csapdája, hogy mennyire körömszakadtáig ragaszkodunk a hiedelmeinkhez, és milyen művészi módon tudjuk magunknak megmagyarázni, hogy minden rendben van. Ami különösen sújtja az intellingens és művelt embereket, hiszen ők aztán valóban mindenhez tudnak vagy gyártanak elméletet – miközben az igazság az, hogy tükör nélkül senki nem látja magát.

Amit magamnak is abszolút mondok. Számomra is nagy szembesülés ez a mostani helyzet, én is születem, most, korszakot lépek ezekben a napokban, és nem csak azért mert órákon belül apa leszek (készülni jöttünk haza, közben érkezett a Soma féle cikk, és én sietve verem a billentyűket, mert este 10re a kórházban kell érni, kislányom születik ma, MOST, órákon belül, szusszanunk és irány a szülőszoba…)

Férfit a kiállás szül, edz, nemesít – ami rám első helyen igaz, én is tovább kell lépjek, és az én témám most ez:

A “belső út” NEM a végső megoldás.

Magam tíz évet küszködtem spiritualitásban, ezotériában, önismeretben és aztán kapcsolati tanácsadóként sokaknál meg is figyeltem az elmúlt években az elhúzódó vergődést, amikor még mindig belül próbál mindent értelmezni az ember, miközben az életben való részvétel meg akad. Nem volt eddig bátorságom határozottan kiállni, és erővel szembesíteni ezzel a jelenséggel, MOST akkor ennek jött az ideje el.

Az ezotéria elbukott.
Ahogy a terápia is elbukott.
A vallások már régen elbuktak.

Mármint nem az eszköz, az út, a módszer bukott el – felrázni szeretnék csak a megfogalmazással – hanem ezek kizárólagos mindenhatóságába vetett hit kell(ene) sokakban megdőljön végre…

A belső munka NEM a megoldás, hanem egy időszak csak.

Lásd az alábbi ábrát…

A minták által meghatározott és sikerorientált fiatal felnőttkor válságba jut 30-as, 40-es éveinkre, és ekkor az embernek befelé kell fordulnia, a “lélek árnyékát” (Carl Gustav Jung) tapasztalva felfedezni, magát valóban megismerni (fontos és értékes időszak!), ami UTÁN az így megszerzett képességekkel – erő, Cél, önbizalom – a világba tér az ember vissza.

A belső út fél lábon ugrálás, és az is marad, amíg az emberek Célt, tehát az életüknek értelmet nem találnak.

… és ebben ÓRIÁSI a vezetők felelőssége – vakok között rengeteg félszemű segít a guru szerepében tetszelegve!

Ami nem jelenti, hogy a guru rossz lenne. Ellenkezőleg. Nagyon jó, nagyon fontos, nagyon hasznos, ha most indulsz még csak, mert fél szemmel valóban többet lát, mint Te. De nagyon veszélyes, ha már évek óta követed és mégsem vagy boldog, mert a félszemű a teret nem látja, és így a mélységben, a víz alatt marad, és Téged is visszahúz oda.

Belső út kevés, a teljes élethez Irány, tehát KÜLSŐ szolgálatvállalás IS kell.

Így lesz az önismeretnek értelme – hiszen SZUPER, hogy dolgoztam magamon, de akkor most MIRE VALÓ ez a nagyszerű, tudatos, érzékeny fantasztikusság, akivé fejlesztettem magam? Az embernek a világban kell haszna (tehát Célja) legyen.

Az önismeret a potenciált csiszolja ki, aminek aztán hasznosulás, tehát cél KELL – a személyiségét öncélúan művelő ember magát (és a környezetét) emészti fel.

A minták rabsága és a tudatosság után ÚJ korszak van születőben…

Eddig írtam meg hétfőn, és aztán rohantunk, izgultunk, leányunk született, Joós Anna, és zokogtunk sokat és imádkoztunk, és még izgultunk – térből és időből is kiestem pár napra, immár vasárnap reggel fejezem be:

Az önismeret az ébredés ideje, de az IGAZI élet az önismeret UTÁN kezdődik.

Meditálni, jógázni, terápiázni, imádkozni önmagában semmi. Az életnek értelmet a helyes CÉL ad.

Minél jobban van valaki, annál inkább kell Célnak is lenni… Különben magába, a fejébe, magányba és őrületbe és pánikba és függésbe esik az emberi tudat vissza.

És aztán a férfi-nő viszonyok az Irány függvényében organikusan alakulnak. Mert kapcsolódnunk kell, hogy jól tudjunk dolgozni rajta, férfiak és nők, immár Cél szogálatában, amihez újra fontossá válnak a szerepek, hogy hatékony legyen a munka, hogy világos legyen a Rend, hogy ne kelljen egymás háta mögött állni – és megváltoztathatatlan tény, hogy a férfiak nagyobb része végül a világban harcolva, egy lenyűgöző projekt részeként Hőssé válva tud kiteljesedeni, míg a nők nagyobbik része végül egy lenyűgöző férfi bölcs társaként beérkezett és boldog.

Hogy akkor mégis patriarchátus?
Nem.

Mert a motiváció változik meg… hogy “Miért?” csinálja az ember.

Másképp:

NEM a szerepek voltak a baj. Hanem az, hogy a férfiak elhagyták a méltó célokat, és így Ügy és Küldetés és Zene helyett az önzés maradt csak. Amiből persze, hogy diktatúra lett – a saját vágyait imádó süket és haszontalan férfi magától értetődő, hogy elnyomja a nőket (és mindenki mást is, akit csak tud).

Az önzés nem ELÉGJÓ cél.

Aki csak pénzért dolgozik, az kurva.
A fériak nagy része kurva napjainkban…

Tömegek jutnak mostanában magánéleti és/vagy karrier, sőt sokan egészségüggyi válságba emiatt. Mert az anyagi biztonság, siker, hírnév, hatalom reményében tömegek kurválkodnak – és így a világgal való kapcsolat HIBÁS.

A megoldás?
Lépj ki és tovább!

JOBB cél Van és Vár.

Változtatni nehéz, és az egyik leghasznosabb “technika” olyanokkal kapcsolódni, akik már sikerrel mentek át hasonló helyzeten.

Én erre tettem fel az életem.

Amiről eszembe jut a másik nagy szembesülés… A beszélgetés azzal kezdődött a múlt héten, hogy Soma elmondta, hogy neki fogalma sincs, hogy én ki vagyok. Ami egy vicc. Tíz év munkája, két könyv, 400 videó és sok ezer megérintett élet után Soma, “a téma felkent papnője” a létezésemről sem tud…

Mármint nem az a döbbenet, hogy ő nem tudja, hogy létezem, hanem hogy én nem tettem meg mindent, hogy emberek tudják. Kijjebb kell lépjek. Hangosabban és érthetőbben és határozottabban KELL magamról, és az általam képviselt alternatíváról beszéljek.

Mely okból örömmel jelentem egy új oldal indulását: a JOOSISTVAN.COM célja, hogy láss. Engem. Hogy ki vagyok. És hogy mit tudok adni – Neked hogyan vagyok hasznos.

Kövesd a videókat, regisztrálj a közösségbe, használd a kurzusokat, fizess a tagságra elő! Legkomolyabban mondom. Ha pedig nőként megmozgat, amiről beszélek, akkor a legjobb képzés a témában: a KirályNÉképző – tegyél magadért még ma!

És mostantól igenis felszólító módban fogok beszélni erről. Tedd ezt, ha boldog akarsz lenni! Garantálom, hogy férfi és nő és férfi-nő témákban nem találsz nálunk jobbat.

Nem mert okosabb vagyok. Hanem mert a módszerek a jelen értelmezésére valók, míg mi Utat tudunk mutatni. Több éves távlatban várnak lépések, amikhez sok technika hasznos tud lenni, de az emberi életben végül csak egy Helyes Cél van.

Tudom, hogy ez arrogánsan hangzik. De ettől még igaz. Amit nem tudok, és nem is akarok tudományosan bizonyítani… Hanem zsigereimből mondom, tudom, érzem – és emberek ezreinek visszajelzését tudom idézni, hogy működik. Neked pedig betalál, vagy nem.

Hát így.

Közben vasárnap dél lett, és én elmentem a kórházba, és hazahoztam Angikát és Annát. Megjöttek, megjöttünk! ÚJ ÉLET kezdődött, szó szerint és átvitt értelemben is…

Kívánom ezt mindenkinek!!

Hálával,
Joós István