A férfinek nem szex kell

A férfi valójában sosem szexet akar, ellenkezőleg, kínjában szexel, mert feszül, mert fél, a férfi be és elfogadást vágyik – csakhogy magát őszintén vállalni fél …

Én rettegtem, pedig befogadni csak azt lehet, aki mutatja magát, csak annyira, csak annyit, amit merek mutatni, a világ csak ahhoz kapcsolódhat, ami látszik, én azonban soká nem tudtam elképzelni / nem mertem elhinni, hogy ez az “esendő”, “béna”, “önző”, “szexuálisan frusztrált”, “folyamatosan önkielégítő”, “erkölcstelen vágyakat dédelgető”, “beképzelt”, “etikátlan” ember bárki számára érték lenne, nem tudtam/mertem elképzelni, hogy akarna bárki velem lenni, ha valóban megmutatnám magamat, aki vagyok az árnyoldalaimat is.

Aztán az derült ki, hogy épp ellenkezőleg – hogy fordítva az egész.

Az derült ki, hogy azért vagyok szexuálisan frusztrált, tehát azért akarom testileg a befogadást, tehát a szexet ennyire, mert lelkileg vágyom erre, tehát bizalomra. Lelkileg vagyok tehát olyankor frusztrált … és a lelki frusztrációm oka, hogy a helyem a világban frusztrált, ami azért frusztrált, mert a nőkkel való kapcsolódásom frusztrált, ami azért frusztrált, mert az önképem, az önfelvállalásom frusztrált, ami azért frusztrált, mert a “démonaimat”, “árnyaimat”, “félelmeimet” , tehát, igen magamat, az emberségemet nem mertem mutatni ezt kompenzáltam szex-szel, ezért pózoltam szerepekben, hogy flört és szex legyen. Ezért álltam tovább, amikor már nyitni kellett volna és az is kiderült, hogy ahogy merem magam mutatni, annál nyugodtabb vagyok, annál kevésbé vagyok vágyaknak kiszolgáltatott, annál kevésbé kompenzálok.

Ami azonban lassú folyamat. Nálam is. Másoknál is.

Fokozatosan nyitom meg a lelkem, a rejtett szobákat, adok magamban teret, férfi, akiben nőni lehet, tehát a boldogságom rajtam múlik, nő csak térbe érkezhet, de ez fokozatos, tehát fokozatosan apad a szexuális érdeklődésem is, tehát eleinte nézek jobban más nőket, és ahogy megnyílok, egyre kevésbé, mert egyre kevésbé van okom, mert egyre jobban vállalom magam, mert mélyül az elfogadás, a bizalom, és így vagyok egyre erősebb, nagyobb, magabiztosabb, így és ekkor születik a férfi, amiben, igen, a nő segít, nekem nők segítettek. Efogadás, bizalom, megerősítés, türelem, kitartás, ez minden. Nem kell többé pszichológus, sem kócs, sem lelkivezető a világba, amint a nők a szerepüket megértik, választanak, bíznak, odadőlnek, a helyükre állnak, ezért tehát, hogy igenis, nők kezében a világ sorsa.

Joós István, 2012. szeptember