Az ésszel való megértés attól válik igazán megértéssé, hogy utána megtörténik a változás, a változtatás is. Önmegvalósítás, önismeret kell. Szükséges. Elengedhetetlen a teljes élethez.

Az ésszel való megértés attól válik igazán megértéssé, hogy utána megtörténik a változás, a változtatás is.

Önmegvalósítás, önismeret kell. Szükséges. Elengedhetetlen a teljes élethez. Kell a lelki tudás, és a helyes megértése annak, hogy mit keresünk itt, hogyan működünk és mi a valódi célja az életünknek és kapcsolatainknak…. De egy ponton túl tudnunk kell ezt a tudást használni is. Különben ugyanolyan haszontalan, mintha nem is lenne. Amikor az anyagi felfogásba belefáradtunk, elkezdünk keresni, kutatni valami jobb, értelmesebb után, félig tudatosan, félig ösztönösen, belső noszogatás vagy a szenvedésünk hatására. Ilyenkor általában már egy megromlott házasság, egy szakítás, egy karrier vagy önismereti válság utáni gödörben ülünk, amit aztán kiválóan lehet barlangként használni, ahova visszavonulhatunk, magunkkal és jó esetben Istennel. De aztán egyszer minden ilyen esetben eljön az a pillanat is, amikor tudjuk, hogy el kell hagyni a barlangot! És olyankor el kell hagyni a barlangot! A “védettséget” nyújtó barlangból ki kell lépnünk újra, és ennek minden kockázatát vállalnunk kell. De tesszük mindezt már azzal az óriási előnnyel, hogy felvérteződtünk tudással, megértettük mi az eredeti természetünk, helyünk a világban, és jó esetben ilyenkor tele vagyunk lelkesedéssel is, hogy átadjuk másoknak mindazt, amit kaptunk, és a barlangban megértettünk.

Megvalósítottuk.

A megvalósítás pedig nem más, mint cselekvés, változás, változtatás, kockázat és felelősség vállalás. Ezek nélkül nincs megvalósítás, csak elméleti tudás, filozófia. És ekkor nyer értelmet az önmegvalósításod, ekkor változnak kapcsolataid, ekkor állsz bele a szolgálatodba (bármi is legyen az), ekkor kerülsz a helyedre. A tanulóból tanár válik, az útkeresőből, útmutató, az elesettből segítő, …. és így válik a boldogtalanból boldog. Máshogy nem. Sajnos sokan ragadnak bele a spirituális folyamatokba. Mégpedig azért, mert azt várják az önmegalósítási folyamattól, hogy egyszer elviszi őket egy kapuhoz, amin átlépve, egy más világba kerülnek, ahol már nincs szenvedés, tökéletlenség, probléma. De amíg az anyagi világban élsz, ez a varázs kapu nem létezik. Ilyen formában nem. Csak az az önmagad létezik, aki a már megszerzett tudás birtokában könnyedén képes felül emelkedni a szenvedésen, tökéletlenségen és problémákon. Aki már képes és mer lépni, hajlandó változni és változtatni mindenen, amiről eddig csak álmodozott. Tehát igen, az önmegvalósításhoz, vissza kell egy kicsit vonulni, le kell ülni magaddal és brutálisan őszintén szembenézni azzal, akit ott találsz. Őszintén fel kell tenni a kérdéseidet, és akkor garantáltan a válaszokat is megkapod. De a kapott válaszokat csak akkor fogod igazán megérteni és hasznosítani, ha meg is cselekszed, amit KELL. Ezt azért tartottam fontosnak leírni, mert rengeteg olyan kérdést kapok, ami úgy kezdődik, hogy “mit csináljak….”

CSELEKEDJ, LÉPJ, VÁLTOZZ ÉS MERJ VÁLTOZTATNI.

  • Egy értelmetlen kapcsolatból MERJ KILÉPNI.
  • Ha költöznöd kell valahonnan KÖLTÖZZ EL.
  • Ha csak a megélhetésért dolgozol, MONDJ FEL és kezd el csinálni azt amiben kiteljesíted önmagad, amiben hiszel.
  • Ha álarcokat viselsz (bármilyet is) VEDD LE őket.
  • Ha még nem mondtad el társadnak milyen nagyszerű, mennyire szereted, és mit szeretsz benne, MOND EL.
  • Ha még nem a célod felé mész, VÁLTS IRÁNYT.
  • Használd a tudásod, merd követni az utad és a valódi vágyaid.
  • Merj szeretni és szeretve lenni, és merd azt felvállalni.
  • Ne várj arra míg MINDEN körülmény tökéletes lesz, mert nem lesz olyan.
  • Ne várj addig, amíg te vagy a társad tökéletes lesz, mert nem lesztek azok.
  • Hanem bízz és higgy Istenben, hogyha eddig elvezetett téged, nem fog ott hagyni félúton !!!!
  • Vágj bele, és minden jön magától, szépen megmutatkozik majd egyik lépés a másik után.

 

Egyre erősebb és magabiztosabb leszel, támogatókra, barátokra lelsz, és lemorzsolódnak azok, akik nem hisznek benned. Törekvéseid mentén kibontakoznak a legjobb lehetőségek, és minden útmutatást megkapsz ahhoz,hogy sikerre vidd ami a te dolgod itt és most, ebben a világban, és ebben a testben. Társad elé pedig állj oda a legnagyobb szeretettel és őszinteséggel. Mond el neki mi van benned, mennyire szereted, és hogy vele együtt szeretnéd folytatni ezt a szép utat. Ne bújj álarcok, langyos érzelmek mögé. Mi bajod lehet? Ha nyílt vagy és kiteríted a lapjaidat, akkor legalább el tudja dönteni, hogy akar-e egyáltalán veled kártyázni. Ha álarcok nélkül lát téged, és őszintén szereti és érti akit lát, akkor előbb utóbb elindul veled. Ha még így sem, akkor azt az utat nem vele kell járnod, de legalább már tudni fogod, és nem ringatod magad illúziókban még hosszú évekig. Különben évtizedeket, sőt életeket is eltölthetsz azzal, hogy keresed az utat és a válaszokat, de amikor eléd rakják, amit kerestél, és még kitűnő segítséget is kapsz mellé, pl. egy társ személyében – mert ez bizony együtt jön – akkor nem mersz lépni, elsétálsz mellette és megkeresed a barlangod legmélyebb pontját, mert az a legbiztonságosabb, ott nem érhet baj, ott nincs kockázat. Igen, kétségtelenül ott a legminimálisabb a kockázat. De az esély! Ha az önmegvalósítás útjára léptél ugyan, de az életed mégis meg van rekedve, nem haladsz, nem válnak jobbá kapcsolataid, a napi betevőért folytatott robot helyett nem álltál bele a szolgálatodba, küldetésedbe, nem foglaltad el méltó helyed a világban, és nem használod ki minden percét egy lélektársi kapcsolódásnak, akkor az önmegvalósítással elvetett magok, nem csíráztak ki, és nem fognak gyümölcsöt sem hozni!

Mert ilyenkor az önmegvalósítási folyamatot önmagába forgatod vissza… és egy idő után már nem jobban leszel, hanem rosszabbul. A tudásnak ereje van, és ez az erő belülről egyszerűen szétfeszít és felemészt téged, ha nem hasznosul. Már tudod, mit kellene tenned, de nem teszed, és ettől rosszabb állapotba kerülhetsz, mint amikor még nem is tudtad az irányt. Mert a megértés által törlődik a kifogás létjogosultsága. És ilyenkor egyre frusztráltabb, depressziósabb, zavarodottabb leszel. Még az is lehet, hogy a lelkesedés felébredt már benned, de a megvalósítás nem történik meg. Ez olyan, mintha egy autóba hatalmas teljesítményű motort szerelnénk, ami által könnyedén képes lenne, minden addiginál gyorsabban száguldani … de nem lenne benne kuplung, és váltó, és fogaskerekek és minden más, ami aztán azt az erőt eljuttatná a kerekekig. Ami meg is mozdítaná a kocsit. Csak bőgne és pörögne és bömbölne az a hatalmas teljesítményű motor önmagában, de nem vinné a kocsit egy centivel sem előrébb. És aztán kifulladna, tönkre menne a pörgésben anélkül, hogy bármi haszna lett volna.

Ugyanígy, ha megszerzed a lelki tudást, de “nem teszed be önmagad sebességbe”, azaz nem változtatsz az életeden, nem lépsz, nem mersz és nem kockáztatod, hogy a régi sémákat és a komfort zónádat elhagyva megvalósítsd a céljaidat, és elfoglald helyedet a világban, akkor haszontalan minden meditációd, minden elmélkedésed, minden tanulásod és elméleti tudásod. Azok számára, akik ugyan rendelkeznek karokkal, lábakkal, de valamilyen okból lebénultak, az a test, ami által bármit megvalósíthatnának, csak egy nyűg lesz, amelyet szeretnének akár el is hagyni. Ugyanez érvényes a lelki bénultságra is, amit manapság depressziónak, letargiának, életuntságnak, önértékelési problémának nevezünk, de valójában nem más, mint a lélek által szolgáltatott energia gondos bepalackozása, az elméleti önmegvalósítással pedig szépen ráhelyezzük a címkét is, hogy na, legalább most már tudjuk, mi az, amit nem használunk. Járnod és haladnod kell az úton, különben csak a barlang mélyén rekedt csontvázak számát szaporítod, akik “belehaltak” a bazi nagy önmegvalósításba, mert féltek a barlang száján túlra merészkedni !!!

Jankovics Anikó, mentor

 

Kapcsolódó kurzus: