A Csillagok háborújával – és Carl Gustav Junggal – egyetértve vallom, hogy a sötét oldal mindenkiben jelen van, sőt az élet útjának felén fontos az ember a saját árnyékával szembenézzen.

A napjainkban sokaknak gondot okozó kiüresedés, céltalanság, elbizonytalanodás, karrier és magánéleti válság nem jelenti, hogy bármit elrontottál volna, hanem a szembesülés normális tünetei csak.

Tíz év segítő tapasztalata és néhány ezer életút vizsgáltata alapján a “sötét oldal” – tehát a személyiség árnyéka – az alábbi két módon üti fel a fejét: “Hívás” vagy “Válság”.

“Hívás” alatt azt értem, amikor egy viszonylag működő élet mindennapjaiban egyszerre többlet szín jelenik meg, új ismeretség, érdekes életfilizófia, vonzó álláslehetőség, rajongó szempár, bátor ötlet, csábítás – aminek teret adni azonban a jelenlegi világképem szempontjából nézve minimum helytelen lenne, vagy akár nyilvánvalóan borítaná is az aktuális életem. Vannak, akik engednek a hívásnak, és ugranak, de a többség nem. A többség “csak” bedugja a lábát vízbe, egy pillanatra, kiderül, hogy az hideg, és nem ereszkedik bele. Nem teszi, mert nem lenne helyes, és nem teszi, mert valahol mélyen benn zsigerileg retteg. Hiszen az ismertet és működőt és biztonságosat kellene elengednie, hogy az újat választani merje…

Ezután évek telnek el.

A megmagyarázás, erősebb szóval: megalkuvás, udvarisan: “majdcsak jó lesz valahogy”, avagy: “mindenkinek ilyen az élete”, “senki nem boldogabb” évei ezek. Amire visszatekintve konzultációkban általában mondják is a hozzám forduló emberek, hogy már évekkel korábban, “ismeretségünk hajnalán”, “még a gyerekek érkezése előtt”, “mielőtt elfogadtam a munkát” voltak annak jelei annak, hogy ez így valahogy mégsem lesz jó, csak épp nem hallgattak erre.

Míg aztán beüt a “Válság”.

Kiégés, céltalanság, unalom, alkohol, függés, deperesszió és magány – lassan emeli a fejét a “démon”, majd egyre gyorsabban: szeretői viszony, lebukás, csalódás, kín, baleset, megbetegedés… a szenvedés arcai mind.

A sötét oldal vágyak formájában kér figyelmet huszas, harmincas éveinkben – majd ha ennek nem engedsz, akkor a negyvenes ötvenes években kín és szenvedés által ragadja magához akár az írányítást is.

Hogy ez baj? Logikus lenne ezzel folytatni, de nem. A baj nem ez…

Hanem a NAGY baj az udvariasság és a jószándék. A nagy baj az, hogy tapintatosak igyekszünk lenni, életközepi váságnak mondjuk, együttérzéssel suttogunk és titkolni próbáljuk magunk és mások életében is.

A baj NEM a válság, hanem a szembesülés hiánya. A baj az, hogy emberek tömegei nem mernek az árnyékukkal szembenézni, és így nem is tudják a helyes következtetéseket levonni.

A kultúránk része a már említett halogatás és a szőnyeg alá söprés – “majdcsak megoldódik valahogy”, “mások élete is ilyen” –, amit az egyén nagyszerű mindenhatóságában gyökerező “őszintén elmesélni hiszti, segítséget kérni gyengeség” meggyőződés is súlyosbít.

Az eredmény meg nem valósított álmok, ki nem bontakoztatott karrierek, boldogtalan családok, hibás mintában nevelkedő gyermekek, sőt korai halálozások milliói. Elpocsékolt életek, egy ostoba össznépi hiedelem oltárán…

NEM igaz, hogy az élet ilyen, és egyedül kell megoldd. NEM kell ilyen legyen. És NEM oldódik magától meg.

Olyan jó lenne, ha többen értenék, hogy a válságnak nevezett időszak nem valami rossz, ahogy általában gondoljuk, hanem igazából a megújulás időszerűségét mutatja, a megújulás lehetőségét hozza. A válság nem Isten (Sors / Buddha / etc.) haragja, amire (ó miért) pont engem pécézett ki – hanem ajándék…

A válság – bukás, kudarc, csalódás – teljesen normális, nem rontottál el semmit, abszolút rendben, ha nem érzed magad boldognak – hatalmadban áll változtatni.

Az emberek nagy része azonban nem tudja ezt, tehát megijed, bezárkózik, szenved az ismertelen belső elégedetlenség hatására. Titkos vágyai mentén titkos élete lesz, függővé válik, amit súlyosbít (és a megoldást nehezíti), hogy közben legbelül retteg attól, hogy ő a rossz, hogy ő rontotta el, hogy béna, hogy baj van vele, mert hiába próbálja legyőzni a belülről feszítő “bűnös gonoszt”.

Az árnyékát soha senki nem győzte le.

Logikus megpróbálni, zsigeri reakció, hogy akkor ezt most megoldom, de nem fog sikerülni. A bennem élő “bűn” legyőzése erővel NEM fog sikerülni, mert nem sikerülhet. Harcolhatsz, ameddig csak akarsz, de magad ellen küzdesz… az árnyékod nem tudod legyőzni. Hazudhatsz arról, hogy sikerült, de nyerni nem fogsz.

A sötét oldalt legyőzni nem, hanem csak elzárni és letagadni lehet.

Aki az árnyékát legyőzni próbálja, az bizonyosan elbukik, mert a sötét oldal – vonzódások, hajlamok, vágyak, önzés, hatalom, zsigeri megérzések, kreativitás (!), hitelesség (!), Mindenségkapcsolat (!), Erő (!) – a saját föld alatti részed. A gyökereit vágja el, aki az árnyékát megtagadja, és ezzel magát ítéli magányra (és végül halálra).

Míg ezzel szemben…

Akinek a sötét oldalát integrálnia sikerül: fényt és belső iránytűt, helyes célokat és jobb kapcsolatokat és Erőt, nem túlzás azt mondani, hogy Új Életet talál. 

Hogy ez nagyszerű, de hogyan?

Az integráció első lépése: megengedni a tényt, hogy Van sötét bennem. Hajlamok, vágyak, félelmek. Amihez a külső világ helyett befelé, a félelmetes árnyékba kell nézni. A második lépés – a félhomályt lassan megszokva – az ott látszó impulzusokat merni követni. Vágyak, vonzódások és taszítások látszanak majd, amik Démonoknak tűnnek eleinte, míg aztán (harmadik lépés) tapasztalás által derül ki, hogy az általuk nyert élményeknek objektív értéke van. A démon Vezető valójában, a saját megérzéseim, félelmem – a hozzá való viszonyulásom – okán látszik csak gonosznak. Az ember megszokja lassan a félhomályt, egyre otthonosabban mozog, figyelem és megértés által fénypászmák sütnek be, egyre világosabb lesz, míg végül beragyogja a Fény – azzal arányban, ahogy merünk őszintén önmagunk lenni.

Az integráció eredménye a teljes ember, más néven: önazonos Férfi és Nő. Nagy ajándéka pedig a Kapcsolat. Ami ezután mindig is marad, akinek az integráció alap szintje sikerül, az többé nincsen már egyedül.

Siker és harmónia és boldogság van, és VÁR, és elérhető. Neked. Munka, igen, de néhány hónap alatt sokkal jobban is lehetsz – ha csak mersz energiát tenni a változásba.

Amihez a legnagyobb segítség:

Merj kapcsolódni!

Sokat küzdöttem, és sokakat láttam küzdeni. Ezreknek segítettem az elmúlt tíz évben utat találni a “lélek sűrű sötét erdejében”, és mindezen tapasztalatok egy nagy tanulsága, hogy nem a tánacsok és nem is a módszerek segítenek legjobban. Hanem az őszinteség, az emberi kapcsolódás a legfontosabb – hogy más is járt itt, tehát nem rontottad el, és az előtted járók így oldották meg.

Míg ezzel szemben, aki senkinek nem nyílik meg az egyre jobban szenved…

NEM vagy egyedül, és NEM kell egyedül megoldd!

A legnagyobb segítség, amit magad számára hatalmadban áll MA választani: őszintén kapcsolódni. Olyan emberrel, aki átment hasonlón.

Hiheted, hogy megoldod egyedül, de nem fogod. Egyedül csak meghalni lehet – aki egyedül próbálja megoldani, az végül belehal. A kérdés, hogy a szenvedés melyik szintjén kérsz segítséget, mikor mersz őszintén megnyílni. Áll az idő, amíg magadban tartod. Emberek hónapokat, sőt éveket töltenek halogatásban, függésekből próbálnak erőt nyerni, holott továbblépve boldogok lehetnének. Nagyon szomorú ez.

Nyílj meg, merd elmondani, hallgassd meg mások történeteit!

A segítség kérés, sőt a segítség adás leghatékonyabb módja is az őszinte emberi kapcsolódás. Merni mesélni. Az egyik oldalon azt, hogy miben vagy épp most, másik oldalon pedig, hogy igen, ÉN IS voltam hasonlóban és nekem mi segített.

Van tovább, és VAN segítség!

Bárki alkalmas segítőnek, aki felé azt érzed, hogy őszintén megnyílnál. Akiben bízol. Akinek érdekel a véleménye. Hasznos, ha van hasonló tapasztalata, mert átment hasonlón – NE olyannak mesélj, aki ugyanabban van, mint Te, mert ha még egyikőtök sem oldotta meg, akkor az vak vezet világtalant helyzet!

Tematikus segítség gyanánt szívből ajánlom az ÉNAKADÉMIÁt, ahol konkrét élethelyzetekhez – kiégés, rossz kapcsolat, szeretői viszony, stb. – találhatsz gyorssegély kurzusokat. Az EgoYoga közösségében pedig kézen is fogunk, együtt megyünk a sötétség eredején át, egy ősi szimbólumok, a mesék képei, a hős útja és Jung tanításai alapján értelmezett úton nemesítjük az Egot.

De a lényeg persze nem az, hogy mit választasz.

Hanem, hogy

  1. A válság a változás lehetősége, “lelki szabadulószoba”, meg tudod oldalni.
  2. Minden rendben, nem rontottad el, az “élet történik” csak Veled.
  3. Sokkal gyorsabban kijut, aki elkezd kapcsolódni.
  4. Nyílj meg minél hamarabb, és Bízz!

Azonnal boldogabb leszel, ha csak elindulni mersz.

Jó munkát!
Joós István