Ha nem találok ide ki tudja merre járnék, de ezen nem is érdemes gondolkodni, hiszen a gondviselés ide vezetett és rátaláltam az útra, a saját utamra.

A segítségetekkel vagyok képes őrizni az én csodámat. Mert most is úgy gondolom, hogy egy kivételes emberre találtam. Minél többet tudok meg róla, minél több időt töltünk együtt annál jobban szeretem. Lenyűgözött, elvarázsolt.

Lassan haladunk és messze van még az út vége. Vannak nehezebb időszakok és bizony még mostanában is előfordul, hogy napokra vagy hetekre (is) eltűnik. Olyankor a kisördög szurkál és feltörnek a kétségek, ezekben a helyzetekben hajlamosabb vagyok a meggondolatlan cselekedetekre, de egyre jobban uralkodom ezen a kis gézengúzon. Elég hozzá picit átgondolni a dolgokat és látom, hogy az esetleges távolságtartás nem nekem szól. Nem azért van, mert valamit elrontottam vagy mert bántani akar, hanem azért mert más dolga van, ami teljesen leköti. Ez be is bizonyosodik mindig. És ezt is csak csodálni tudom benne. Hogy teljesen oda tudja tenni magát, hogy megvan az ÜGYe.

Sosem tudtam, hogy Ő hol is van ezen a korszakos ábrán és még most sem tudnám teljes bizonyossággal elhelyezni, de abban biztos vagyok, hogy nem Vándor… amellett, hogy “egészen elképesztően lenyűgöző”.

Hogy ne csak a róla való ömlengésről szóljon minden el kell mondjam, hogy magamról is rengeteget megtanultam és nagyon sokat változtam is ez alatt az idő alatt. Amellett, hogy sokkal pozitívabban látom a világot nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb lettem. Egyre kevesebbet agyalok és sokkal több energiát fektetek a lényeges dolgokba. Ezek hatással vannak a környezetemre is, megváltozott körülöttem a világ. Mindezt nem tudom elvonatkoztatni tőle, ehhez tényleg Ő kellett. Ő, aki nem lehúz, hanem feltölt és akit tölthetek, mert fogadja. Aki ösztönöz a puszta létezésével és hálás a támogatásért – legyen az bármilyen apróság is.

Mi lesz a vége nem tisztem megjósolni és bízom benne, hogy egymás részei leszünk még nagyon sokáig, Urambocsá’ életünk végéig, mégsem ez a lényeg, hogy görcsösen kapaszkodjak ebbe az állapotba. A Jól lét a fontos! Mert így tudunk egymásnak olyat adni, amit Jó kapni. És hiszem, hogy olyat adok, ami a másiknak jó, akkor azt nem akarja majd elengedni. És erre törekszem, mert tudom mennyire jó érzés, amikor könnycsepp már csak azért hullik, mert oly nagy az öröm.

Eszter – kapcsolodj.net 2018. május

 

Kapcsolódó kurzus: