„Kitartó gyakorlásom egyik nagy tanulsága, hogy sok férfi örömmel vezet – ha a nő hagyja.
Sokszor csak azon múlik, hogy nem bízunk benne eléggé, hogy képesek megbirkózni a kihívásokkal.”

A nem olyan távoli múltban kontroll kényszeres voltam. Egy minidiktátor. Azt akartam, hogy minden a terv(em) szerint haladjon, és úgy viselkedtem, mintha minden az én hatásköröm alá tartozna. Beleértve a párkapcsolatomat és a páromat is. Csak később jöttem rá, hogy nem csak a kapcsolódást lehetetlenítem el, hanem az egész életemet nehezítem meg. Teljesen kimerített, hogy mindent az irányításom alatt akartam tartani.

Pedig mennyivel könnyebb engedni, hogy a világ gondoskodjon rólam!  Kiderült, nem kell olyan keményen taposnom. Ha engedem másoknak – a férfiaknak is – hogy segítsenek, megteszik. Örömmel megteszik!

Valamikor régen, a gimis éveim alatt táncoltam. Angol és bécsi keringő volt a kedvenc. Emlékszem, akkor volt szép a tánc, akkor nem szédültem közben, ha a partnerem jól vezetett. Sok évvel később, újra a táncban sikerült felfedeznem, milyen is vezetve lenni. Újra meg kellett tanulnom csukott szemmel, csak a zenére figyelni és teljesen a partneremre hagyatkozni. Kemény volt eleinte. Jobban tudtam a lépéseket, mint ő. Tudtam, mi a következő mozdulat. A bizonytalanságát is éreztem. Zsigeri reakcióm volt újra meg újra átvenni a vezetést. És abban a pillanatban akadt az egész. Türelmesnek kellett lennem magammal is, a partneremmel is. Merni hagyni, hogy vezessen. Dőlni, hogy érezhesse a súlypontom. Akkor is ha ügyetlen, ha hibázik, ha bizonytalan. Van, akivel könnyed a tánc. Aki alapból úgy ragad el, hogy nem kérdés, követem-e. De az igazi élmény, hogy amikor dőltem, még a legbizonytalanabb partner is kihúzta és összekapta magát. Csupán attól, hogy bizalmat szavaztam neki.

Tudjuk, hogy tudunk vezetni. Tudjuk, mire vagyunk képesek. Bizonyítottunk már magunknak, a férfiaknak, a világnak. De választhatjuk a könnyebb utat is. Lehetünk Nők. Vezethetünk nőiesen is, az intuíciónkra, a bölcsességünkre hagyatkozva, anélkül, hogy megmondanánk kinek mit kellene tennie.  Anélkül, hogy mindent a kezünkben kellene tartanunk. Választhatjuk a követést.

De miként? Hogyan valósítható ez meg a táncterem falain kívül, a mindennapokban?

Neked, hogy megy? Szerinted mit jelent, követni a férfit? Tudod-e? Mered-e? Hogyan gyakorlod?

Ha van kedved, beszélgessünk! Várunk a következő Női körbe.

Szarka Elizabeta

 

Kapcsolódó kurzus

Videó