A függőség átka az, hogy sosem ér jó véget, mert a legvégén bármi is volt, ami a mennybe repített, már nem esik jól, és fájni kezd…

 

Úgy tűnik, nekünk embereknek sokféle függőségünk lehet. De mondhatnám úgy is, hogy mindenkinek van kisebb-nagyobb mértékben, max. még nem ismerte fel. Életünk része. Van, ami látványosan megkeseríti az életet, és van, amit fel sem ismerünk. De bármily ártalmatlannak tűnik is némelyik, mégis hiányt, szorongást igyekszik kompenzálni.

 

A függőségnek sok arca van és nem csak a narkotikum, a játékszenvedély tartoznak ide, hanem ugyan úgy pl. a mobiltelefon állandó ellenőrzése is. Van akinél csak az indítja be a „boldogság hormonokat” ha meglátja a gyermekét, más akkor érez így, ha beülhet a főnöki székbe. Vannak emberek, akik cigi vagy alkohol nélkül képtelenek létezni, de olyanokat is látunk, akik politikai nézeteik miatt gyilkolják egymást. Egyeseknek a vásárlás a drog, vagy szexet hajszolnak-pornót néznek, más pedig azért képes bármire, hogy ne maradjon egyedül.

Az egyedülléttől való félelem általános jelenség. Annyira félünk a magánytól, és annyira ki vagyunk éhezve a szeretetre, hogy elvakultan, hiányainktól hajtva csapunk le minden szeretet(nek látszó) morzsára.

Nincs jobb érzés, mint megtalálni azt az embert, akit szerethetünk és aki viszont szeret. De nem minden kapcsolat indul így. Van, hogy csak idealizáljuk a másikat. Nem őt látjuk, nem, azt, aki ő ma, hanem csak a rávetített vágyainkat. Ilyenkor  nem a másikba, hanem a szerelem lehetőségébe leszünk szerelmesek. És amit szerelemnek hiszünk, voltaképp nem más, mint érzelmi függőség. Ilyenkor sok félelem, fájdalom, játszma, kontroll jellemzi a kapcsolatot.

 

Neked melyik ismerős?

Mi/ki az, ami/aki nélkül úgy érzed, nem tudnál élni?

Ha van függőséged, mi helyett csinálod?

Mit próbálsz pótolni vele?

Milyen szembesülést próbálsz elkerülni?

 

A függőség könnyebben és gyakrabban jelenik meg, ha valaki elszigetelődött, ha csalódott az életben, ha elégedetlen élethelyzetével. Az újabb elméletek szerint a függőség ellentéte a kapcsolódás. Lehet, kicsit utópisztikus álláspont, de e-szerint nem leszokni kell függőségünk tárgyáról, hanem rájönni, milyen hiányt-bizonytalanságot pótol, majd  újra rászokni a mély, tartalmas, őszinte kapcsolatra másokkal, üggyel, Istennel.