Ha süt a nap, hagyd ott a házat.
Táncolj át a réten,
Ülj le a patak mellett,
És élvezd, hogy létezel.
A víz csobogása felkapja félelmeidet,
És a végtelen tengerig sodorja.

Engedd meg magadnak.
Legalább néha.
Amire igazán szükséged van.

Egy kis nyugalom?
Valakinek a puha ölelése?
Melegség?
Szívből jövő nevetés?
Engedély, hogy olykor gyenge is lehess?
Hogy megpihenhess?

Szabad!

Nem kell tökéletesnek lenned.
Nem kell kősziklának lenned.
Jogod van a törékenységedhez.
A sebezhetőségedhez.
A fáradtságodhoz.

Jogod van minden benned lévő érzéshez.
Hallgass rájuk.
Ismerd fel őket.
Ismerd el őket.
Mutatják az irányt.

Bármiben vagy is, szabad megállni egy percre.
Nagy levegőt venni.
Arcod a Nap felé tartani.
Kezed a szívedre tenni.
És érezni, hogy dobog.
Még dobog.
Még szeretni tud.
Még képes leolvasztani a páncélt.

Legalább néha.
Engedd meg magadnak.
Amire igazán szükséged van…

Szeretettel,

Ha magad sem tudod, igazából mire is lenne szükséged, csak azt érzed, hogy valami nem jó, itt vagyunk, segítünk.