Ha süt a nap, hagyd ott a házat.
Táncolj át a réten,
Ülj le a patak mellett,
És élvezd, hogy létezel.
A víz csobogása felkapja félelmeidet,
És a végtelen tengerig sodorja.

Engedd meg magadnak.
Legalább néha.
Amire igazán szükséged van.

Egy kis nyugalom?
Valakinek a puha ölelése?
Melegség?
Szívből jövő nevetés?
Engedély, hogy olykor gyenge is lehess?
Hogy megpihenhess?

Szabad!

Nem kell tökéletesnek lenned.
Nem kell kősziklának lenned.
Jogod van a törékenységedhez.
A sebezhetőségedhez.
A fáradtságodhoz.

Jogod van minden benned lévő érzéshez.
Hallgass rájuk.
Ismerd fel őket.
Ismerd el őket.
Mutatják az irányt.

Bármiben vagy is, szabad megállni egy percre.
Nagy levegőt venni.
Arcod a Nap felé tartani.
Kezed a szívedre tenni.
És érezni, hogy dobog.
Még dobog.
Még szeretni tud.
Még képes leolvasztani a páncélt.

Legalább néha.
Engedd meg magadnak.
Amire igazán szükséged van…

Szeretettel,
Engedd meg magadnak

Ha magad sem tudod, igazából mire is lenne szükséged, csak azt érzed, hogy valami nem jó, itt vagyunk, segítünk.