Az út azzal az ígérettel indul, hogy a fiúból bármi lehet, hiszen tehetsége özön, a lány pedig bárkit szerethet, mert több kérője akad. A fiatalok, mint a Gyermekek, tobzódnak a sokszínű közösségekben, ahol úgy érzik, életre szóló tapasztalatra tesznek szert. Ez így is van, hiszen a világ változatossága harmonikusan illeszkedik saját sokszínűségükhöz. Könnyen nyitnak más közösségek felé és megtanulják, hogyan tudnak bízni a különféle emberekben.

Egy adott ponton a végtelen lehetőségek hatalmas elvárásokká kezdenek tornyosulni a királyfi előtt, a királylány pedig rádöbben, hogy érdemes legközelebb olyasvalakit megszeretnie, aki nem hagyja cserben. A Titánok csalódnak, és a bizalom azonnal csökkenni kezd, különösen, hogy az eddig jól bejáratott módszerek nem segítenek.

A vándor befelé fordul, a külvilág érthetetlenül sokszínű, még a nők is fenyegetően másfélék. Nem kezdeményez, ha őt választják, képtelen dönteni. Az amazon saját kezébe veszi az irányítást és nem hagyja magát mindenféle kérővel bolondítani. Egyszer már megütötte a bokáját, most majd ő fog gondoskodni magáról. Mindketten Tudatosak, de magányosak, közösségek sehol, a világ zord, hideg hellyé vált.

A következő korszak a közösségbe és kapcsolatba való óvatos, de Lelkes visszamerészkedés ideje. A veszély még mindig ott leselkedik, de mintha már lennének bizalomra okot adó jelek. A kezdeti, bátor lépések meghozatalának gyümölcse máris érni látszik: eddig nem tapasztalt érzelmek, segítők, társak és lehetőségek jelennek meg a horizonton. Egyszer fent, másszor lent, úgy tűnik, ennek már sosem lesz vége. Végül ebbe fáradnak bele és a továbblépés érdekében a lovag és a hölgy lerázzák magunkról a közösség által támasztott, vélt és valós elvárások terhes részét, és elfogadják, hogy nem tudnak mindenkinek megfelelni.

Saját sokszínűségükből mostanra csupán az marad meg, amit teljességgel önmagukhoz kötődőnek éreznek: a harcos számára az Ügy, a világszép számára a Férfi. A korábbiakhoz képest ez nem valami sok, mégis ez jelent mindent. A közösség már messze nem olyan veszélyes hely számukra, noha a Hősies önfelvállalás folyamata jellemzően az új közösségekben kezdődik, és kell némi gyakorlás, mire ugyanez a régiekben is megtörténhet. Mindez nem véletlen, hiszen az előző korszakokban nemcsak ők csalódtak, de vélhetően okoztak is csalódást, szembekerültek családtagokkal, és barátokat veszítettek el. A feladat, hogy a világ sokszínűségét saját elképzeléseiknek megfelelően szálazzák szét, és haladjanak a kitűzött cél felé, de immár nem csupán ketten, hanem társakkal. Hatalmas élmény tapasztalni a saját maguk és mások iránt érzett bizalmat, nem beszélve arról a felemelő érzéséről, amikor elnyerik mások bizalmát.

A közösen épített birodalom nem működhetne a bizalom nélkül. Hogy egyedül nem megy, ekkorra már alapelv. Éppen ezért a király és a királyné egyaránt támaszul szolgál az egész közösség számára, ők maguk is a bizalom forrásává válnak. Fontos különbség, hogy a birodalom építése már nem saját jólétük érdekében történik, hanem azáltal és avégett, hogy a közösségnek visszaadjanak mindabból, amit saját magukban együtt felfedeztek és hasznosítani tudtak. Minthogy ezt a tehetséget csupán kölcsön kapták a világtól, Vezetőkként sokkal kevésbé irányíthatják a dolgokat, mint azt korábban gondolták, többet érnek bizalmi kapcsolataikkal, mint akaratukkal.

És boldogan élnek a következő kihívásig…

Jordán Judit

 

Kapcsolódó online kurzus: