A figyelem felelősség

BátorságFérfi-Nő

A figyelem felelősség

A figyelem hatalom, tehát felelősség. Közösség a férfire, férfi a nőre, nő a gyermekre. Figyel, tehát felelős. Értük. Nagyon kemény ez. Hogy meghaladhatatlan. A figyelem.

Aki figyel, választ, és semmiféle beleszólásom nincs. Kapcsolódik és kész. Ellenállok, tagadom, hárítok vagy elfogadom. Ennyi. “Hova tartozol?” volt pár napja a kérdés, ez pedig a válasz. Ide. Akik figyelnek, oda tartozom. Hozzájuk. Elválaszthatatlanul. Felelős vagyok. Értük. Magamért. Azért, amit mutatok. Annak, aki figyel. Hmm. Ezért van szereptévesztésben a nő, aki sokaknak próbál segíteni. Felelősséget vállal, holott nincs figyelem. Sokadalom ritkán figyel nőre, irányt nőtől ritkán fogad. Tartósan biztosan nem, legfeljebb férfivel. A sokaknak segíteni próbáló nő tehát nem csak férfi szerepben van, de anélkül vállal felelősséget, hogy erre meghívást kapott volna. Lábakat próbál mosni, pedig nem az a dolga. Egó önkény, aminek szükségszerűen eladósodás, kibillenés, önfeláldozás az eredménye, mert persze, hogy elfogadják tőle, sokan szűkölnek napjainkban, tehát elfogadják tőle figyelem, tehát tisztelet, tehát kiegyenlítés nélkül is.

Öngyilkosság.

Szabad. Amint rácsodálkozni is. Az önkény oka mindig félelem, a rejtőzködés egy formája tehát, hiszen sokaknak próbálni segíteni sokkal dicsőbb, tehát könnyebb a középső korszak harcos női egója számára, mint egy konkrét és picit még esetlen férfinak magát megadni, őt támasztani, helyére így beállni. Szép ez nagyon. A csapda. Hogy mindenképp belehal. Egyrészt, mert elfogy az ereje, mert nem értékelik, mert ahhoz a figyelem, tehát a tekintély nincs meg, így ki- és lemerül, mígnem elege lesz, másrészt mert egy ponton azt is átlátja, hogy hiábavaló, amit csinál, mert igazából segíteni sem tud, épp mert nincsen kiegyenlítés, és ennek hiányában bár látszólag kapnak, de végül mégis lejjebb csúsznak azok is, akinek adni próbál. Kivéve persze, ha valóságosan férfibe vált, ami a legerősebb nők keresztje, és programot hirdet, és rendszert épít, amivel a tekintélyt, tehát a figyelmet ugyan kivívja, viszont az ár hatalmas, mert ebbe meg a lelke, a nő hal bele.

Nem jó vagy rossz ez. Csak tény. A nő sokaknak önmaga feláldozásán és elpusztításán kívül csakis férfin keresztül tud segíteni. Mert a sokak a férfire figyelnek, őt követik, tehát neki van valódi meghívása, tehát természetes, tehát a lényét nem torzító, hanem kibontakoztató ereje erre, aminek a forrása, igen, a nőnél van. Mármint a nő a csatorna, ami az erőt a férfihez elvezeti. Csudába is. Vegyük már észre. A nő, aki sokaknak próbál segíteni szereptévesztésben van. Korszak. Fontos és értékes korszak, mert tovább ezután léphet, világszéppé így lesz, hogy sokaknak ad, ettől lesz látható, választható; azonban ez nem a megoldás, tehát nem az életfeladat, hanem csak korszak, amiből tovább kell, végül lépjen.

Konkrét férfi az Út. Konkrét férfi lába.

És nem vízzel mosni, hanem olajjal kenni. Egészen más. Az olaj tölt, erősít, relaxál, balzsamoz, igen, Mária Magdolna, húsvét, a nő hisz és áldoz, és pontosan ez a támasz, ami a férfinak kell, hogy magát adni ő viszont közösségnek tudja. Tehát a sokak lábát ő viszont vízzel mossa. A sokakét, akik figyelnek rá. A sokakét, akik rá, a férfire figyelnek. Vízzel. Ami tisztít és éltet, mert az igazság és az élet vize, ami a férfi dolga, mások lábait vízzel mosni. Azokét ahová tartozik. Azokét, akik figyelnek rá. Figyelnek, tehát hallgatnak. Rám.

Joós István, 2014.04.14

Kapcsolódó élmények:

 

Leave a reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.