A család nem lehet a közös Ügy
Sokan gondolják, hogy nekik a család a közös ügy, de nem lehet. Önbecsapás. Az érme egyik, a belső oldala csak a család, a másik, ami kifelé van, kell legyen, kellene legyen, na az az Ügy. A közös alkotásunk, ahogy a világban megnyilvánulunk, az együttességünk létezésének oka és iránya, amivel a teremtésből a részünket kivesszük, ami által a világot gazdagítjuk.
Az Ügy. Ami nem a gyermek. A gyermek, aki a stafétát veszi át, ő nem a mi alkotásunk, sőt, sokkal inkább tanító, sokkal inkább vagyunk mi az ő alkotásai, gyermeké a nő, nőé a férfi, férfié a közösség. Így támasztjuk egymást, sokat írtam erről, és arról is, hogy a harcunkba beleállva érdemeljük a támaszt, a segítőt ki. Férfi a nőt, nő, és rajta keresztül a férfi a gyermeket, amiből most annyi érdekes, hogy tehát a család, a
Mert okozat. Amint az anyagi biztonság is egyébként. Annak okozata, hogy jót és jól csinálunk. Jó, tehát időszerű, tehát lelkesítő ügyet, jól, tehát funkciónk szerint, együtt, kinn a világban. Kifelé a cselekvés tere, mindig, az okozat pedig benn jelenik meg. Aszerint, ahogy kinn cselekszünk. Ezért nem meglepő, hogy sok párkapcsolatban nem érkezik a gyermek. Okozat. Ha nincs közös ügyünk, ha a viszonyok és a szerepek nem tiszták, ha a zene, amire táncolunk nem harmonikus. Sőt, közös helyett saját, tehát széthúzás van, ahol az egyik márpedig keringőt vezet, de a másik diszkó zenét hall erősebben, arra táncol, akkor hogyan is érkezhetne, persze hogy vár még a gyermek. Vagy, más esetekben érkezik, és éppen ezzel segít minket, kényszerít szinte rá a valódi együttműködésre, mert gyermek mellett már végképp tarthatatlan a két külön irány, lehetetlen működtetni.
Bele is halnak a párok végül, sok sok harc és feszültség után eljön a nap, amikor egyszerre nyilvánvaló lesz, hogy most vagy a kapcsolat bukik vagy a vélekedés nem tartható tovább, hogy a külön karrier fontosabb, és akkor nem marad más, meg is találják sokan az egy közös ügyet.
Joós István, 2014. január 9.
Kapcsolódó kurzus:
