A nő test is
Szép Vagy. Írtam egy lánynak a napokban, szoktam ilyet, hogy mondom, kimondom, csakúgy, amikor valamit erősen érzek, mert jó érzés nekem, mondani, vállalni, és másrészt mert szerintem fontos, hogy a nők kapjanak ilyen, tehát külső téren megerősítést. A válasz miatt írok most.
Elutasító volt, bezárkózó. Szerinte a lelke a szép, és élete legszebb bókja az volt, amikor valaki ezt mondta neki, mert a külső nem fontos, és egyébként is múlik. Azért írok, mert gyakori ez a reakció. Különösen önismereti, spirituális úton járó nők körében, egyrészt, akik között sokan intellektuális úton próbálkoznak továbblépni, miközben kimondottan rejtegetik a nőiességüket, zavarban vannak e téren, és másrészt harcos, kemény, akaratukat érvényesítő nők körében, akik pedig egészen brutálisan mutatják, használják, emelik ki az adottságaikat, tökéletesen hangsúlyozva, de közben azt várják, hogy véletlenül se pillants a szemvonaluk alá, sőt, kimondottan ellenségesek, metszően el- és rendreutasítók, ha mégis meg mered tenni, pláne, ha szóba is hozod. Azért írok, mert értem ezt. Abszolút. Próbáltam én is meghaladni a külsőm, a testemet, csakhogy nem lehet. Az ember test is. Sőt. Aki meghaladni próbálja az valójában megtagadja ezt, önmagát, tehát
nem Nő, még, aki a Testével nincs viszonylagos békében.
Szellem, Lélek, és Test az ember. Igenis. Többségünk számára ma még meghaladhatatlanul az, annak ellenére, hogy értem, hogy elméletben lehet továbblépés, mert a “férfi és a női minőséget belül kiegyensúlyozom”, és a “dualitáson így túllépek”, persze, de vegyük már végre észre, hogy ez csak egy elméleti koncepció. Aminek a Lényege, hogy mindegy, sőt, önbecsapás, mert halogatás, legtöbbünk esetében, mert nem tartok ott, ha ott tartanék, nem merengenék ezen, viszont amíg ezen merengek, addig sem kell konkrét kapcsolódásokban újabb “sérelmeket” elszenvedjek, tehát a Valósággal szembenézzek, hanem okosodom és bölcsülök, vélem én, holott pedig épp kiiratkoztam az Iskolából, ami a tapasztalásban Van. Amint persze a Harcos is, ugyanígy. Az Amazon, aki szexuális igény esetén alkalmanként használ férfiakat, de magát bele nem adja, dőlni fogalmilag nem mer. És persze, hogy nem baj. Dehogy. Csak Van tovább. Szembesülni azzal, ahol ma valóságosan tartok, amit titkolni, leplezni magam elől is próbálok. Észrevenni, hogy a Szellem, a Lélek, és a Test abszolút, és meghaladhatatlanul összefüggenek, bármelyiknek az állapota tökéletesen fejezi a többit is ki, amint kinn úgy benn, és fordítva. Nincsenek külön. Sőt. Ezt a Világ is Látja. Ami ugyanis belül zavart, az hiába formás kívül, átüt, látszik, kívül is a zavar, és fordítva, bármilyen külsőn, kortól függetlenül átsüt, ha belül ott a Szépség.
A Nő test is.
És értem, hogy sokaknak voltak “rossz” tapasztalataik, és ezért rejtőznek, sokan, úgy érzik, hogy a férfiak csak Azt látják, csak Azt akarják tőle, és márpedig hagyják már őt, nem csak test, hanem Lélek és Ember, lássa már végre valaki, szeresse ezt benne, értem, abszolút, és, igen, szabad is, nem hiba, egyáltalán, mert megvan ennek az ideje, de nem a végállomás. A báb csak köztes állapot. Igenis ki kell idővel jönni, egyszer, majd. A megtagadásból a csendes, büszke elfogadó felmutatásba, sőt Adásba továbblépni.
Önfelvállalás.
Az önfelvállalás nem csak belső, nem csak lelki és szellemi folyamat, hanem külső is, mert, igen, az Ember, tehát a Szépség, tehát a Nő Egy, amihez idővel a testünkkel is meg kell békélni. Csak az békélt a Lelkével valóban meg, aki a Testét is elfogadja. Fontos ez. Hogy bármit gondolhatok a lelki folyamataimról, ha a testemmel gondjaim vannak, akkor az a lelki, szellemi állapotomat is kifejezi. Amivel nem azt akarom mondani, hogy tökéletes béke lehetséges. Sem, hogy cél kéne legyen, sem, hogy csak az jó, aki a külsejével totális békében van. Ellenkezőleg. nem ezt mondom, hanem épp az ellenkezőjét. Hogy senki nincs. Senki sincs teljesen békében magával, mert emberek vagyunk, és mindenkinek és mindig van aktuális kihívása, következő Lépés a lába előtt, bármeddig is jutott már el, marad még diszharmónia. Folyamat az Élet. Út. Aminek egyik alap tétele, hogy hármas lény vagyunk, test, lélek, szellem, és bármelyik síkon van nyugtalanság, vagy önmegtagadás, az mindhármon kifejeződik. Ami másrészt közvetlenül összefügg a párkapcsolati alkalmasság témájával is. Nem tökéletes nyugalom a cél, lásd fenn, hanem viszonylagos egyensúly. Tánc tehát, amihez elfogadás és megadás az ugrás, ami által Férfi-Nő egységre alkalmasak leszünk, mely okból tehát
nem lehet Kapcsolata annak, aki a Testét megtagadja.
Sőt. Kimondottan kóklerek kezére adja magát az, aki a külsejét megtagadja. Ugyanis a férfi, az igazi, a Férfi fogalmilag képtelen a testet nem látni. Tehát nem csak az igény önbecsapó, hogy a Testemet ne lássák, de ugyanezért becsapást is vonz, szükségszerű következménye a becsapás. Ugyanis az a férfi is őszintétlen, aki úgy csinál, mintha a test nem érdekelné. Tudom, mert játszottam ezt. Csodaszép, de ilyen módon zárt nők budoárjába volt biztos jegy a szerep, csak kitartás kellett hozzá, kitartóan tettetni, hogy a külseje nem, hanem a Lelke, a Szelleme, a Szíve, ami lenyűgöz. Sosem volt igaz. Mindig láttam, pontosan láttam, formátlan ruhákban is láttam a Testet is. Mindig. Meg az elakadást. Meg az esélyemet, tehát a játékmódot is, ahogy az elzárt gyümölcshöz hozzáférhetek.
Én, a Nőcsábász.
És persze, hogy el is játszottam, és tovább is álltam azt követően, udvarias magyarázatok után. Nagyon fontos ez. Hogy, aki a testét megtagadja, annak NEM lehet Igazi Kapcsolata, hanem szükségszerűen “becsapják”, amiért szabad a férfiakat okolni, persze, és még jobban bezárkózni, de az Igazság, hogy ez csakis azért lehetséges, mert magát csapja be, és így a játszmájában résztvevő kókler jut csak hozzá közel, bele. Ez van. Ugyanis a valódi, az igaz, az őszinte férfi lepattan ezekről a nőkről, a falakról, mert az Igazi Férfi nem titkolja, hogy igen, a Test is vonzza, foglalkoztatja, sőt, érinteni azonnal Vágyik. Hogy mi a válasz? Falak és szabályok és játszmák közül a rétre kijönni, játék, tehát, és ennek részeként
a Test újra felfedezése.
Ami öltözködéssel kezdődik, igen, nőiesebben annak, aki nadrágban rejtőzik, és visszafogottabban annak, aki túljátssza, merthogy egyazon érme oldalai ők, és Középen az Igaz. A természetesen nőies, túlzások, harsányság nélkül. Az ember öltözködése nyilvánvalóan az állapotából fakad, de épp ugyanezért vissza is hat, tehát hangolhatom az állapotomat azzal, ha ma nagy levegőt veszek, és évek után ma ÚJRA szoknyát, vagy színeket öltök, mert visszahat lelki és szellemi téren, ugyanis a világ másképp reagál majd rám, a jelenlétemre, ahogy az változik. A másik szélsőség esetén persze fordítva. Picit kevesebb. Elég. Úgy is Szép Vagy. Fontos továbbá a Tartás. Kihúzni magam. Időnként nekem is eszembe jut ez, évekig próbáltam ugyanis görnyedve eltűnni. De nem. Vagyok, aki Vagyok, egyenes Tartás ezt fejezi ki, és, mint fent, időnként magam rajtakapva ez is gyakorolható, ahogy a túl magasan lévő orr picit lejjebb eresztése is.
Végül a szex.
Felfedezni a saját testem. Ha még nem tettem meg. Szabad. Elengedni magam, tánc vagy szeretkezés, mindegy, sőt, önkielégíteni is szabad, ismerd meg magad, ezen a téren is, csakis tapasztalva lehetséges, a merevség is tapasztalva lágyul, a célok tapasztalva enyésznek. Nem kell a másiknak megfelelni, ellenkezőleg, sőt, a saját akarást is jó idővel elengedni, mert az igazi orgazmus az orgazmus akarásán túl van.Tánc tehát, történik, spontán, zenére, amihez először tükör előtt is ér gyakorolni, igen, majd élesben, aztán már a Férfi vezet. Képes vagy rá, és ideje is, ha ezt most olvasod – Jó Utat!
Joós István,
2014. január 25.
Kapcsolódó élmények: