„Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?”

Ez a kérdés, és szerintem érdemes magában, tehát politikai fel- és alhangok nélkül vizsgálni.

Négy lehetőséged van

  • igen
  • nem
  • nem érdekel
  • nem tetszik / kikérem magamnak

Aminek megfelelően négy módon szavazhatsz

  • igennel
  • nemmel
  • el nem menéssel
  • érvénytelen szavazat leadásával

Személyes kihívásom ezzel, hogy nem a határozott érdekérvényesítésben, hanem a helyes közös célok mentén megvalósuló jó együttműködésben hiszek. Ami nem elsősorban azért gond, mert hónapokig forgott a gyomrom az “üzenjük meg Brüsszelnek, hogy ők is megértsék” kampány stílusától – konkrétan nem tudtam a plakátok felé nézni –, hanem mert már nem vagyok benne biztos, hogy Európa képes jól működni együtt, hogy a közös célok ehhez elég helyesek. Van egyáltalán közös világkép még? Mert a közös érdekek kevés, ha csak közös érdekek vannak, akkor még széjjel fog és széjjel kell az egész essen. Fontos számomra ez, mert a menekültekkel kapcsolatos álláspontomat is meghatározza, ugyanis a kérdés ma számomra nem emberségességről szól – menekülteket így vagy úgy, de mindenképp fogad Európa –, hanem az unió működéséről és annak jövőjéről, a közös jövőnkről van szó.

Ha hiszek az Unióban – mármint abban mindenképp hiszek, de ha még ebben az Únióban hiszek –, akkor nem helyeslem az üzengetést, sőt felháborít, a közös szabályok ránk is érvényesek, lázadásban vagyunk, ami fogalmilag helytelen, szelídebb eszközökkel, tárgyalóasztalok mellett kellene ebben haladni, és a minden fél számára megnyugtató megoldást így megtalálni… HA hiszek ebben az Unióban. Sőt. Legyünk konkrétabbak. Ha a németekben hiszek. Jó ezt kimondani. Fontos a vezető, és ők a legerősebbek, talán legbölcsebbek is voltak soká, de ma mi a helyezet? A menekültkérdést szerintem is lehetett volna jobban kezelni. Nem annyira erős, mert nem annyira egységes az Unió, mint ami a németek által adott kezdeti reakcióhoz szükséges lett volna, tömegeket integrálni töredezett társadalom nem tud, pláne ha ennyire különböző gyökerekkel rendelkeznek. Mindettől függetlenül, ha hiszek a németekben, akkor ennek ellenére “Igen” a válasz.

Ha azonban nem hiszek már a németekben, akkor az Unióban sem hiszek, ugyanis a konszenzus szerintem aranyos illúzió, de gyakorlatban működésképtelen erős és bölcs vezetés nélkül tehát az Únió jelenlegi formájának is vége, mely esetben inkább gyorsabban, mint lassan, hogy a helyét egy jobban működő kísérletnek mihamarabb átadja, mely esetben viszont nem lázadásban, hanem forradalomban vagyunk, aminek akár élharcosa kellene legyek, egy új és jobb jövő reményében, és a helyes válasz ma nyilvánvalóan a “Nem”.

Ha el tudom dönteni.

Ha nem tudom eldönteni, akkor el nem menni helyes – ha pedig bár nem tudom eldönteni, de a stílust kikérem magamnak, akkor talán az érvénytelen szavazat.

No hát így érzem ezt én ma.
Kérdésre válaszolva.

Te hogyan?