NE próbálj jó ember lenni!
Hollókőn voltunk a hétvégén, csodálatos a táj, a falu, a vár – és közvetlen mellette a szemét kupac. Hogy rossz emberek? Nem. Csak rosszul vannak, az ország nagy része rosszul van ma, nekik szól ez az írás.
Sajnos semmi értelme egymásnak azt mondogassuk, hogy legyél végre jó, szabálykövető, rendes ember, sőt az erről hozott saját döntésnek sincsen sok értelme, hogy akkor mától jó ember leszek, hanem jó ember csakis az tud lenni, aki jól van, aki jól van: automatikusan jó ember.
Mindenki olyan ember, ahogy van.
Egyszerűen csak. Mely okból értelme nem a “jóemberségnek”, hanem a jobban levésnek van, értve ez alatt, hogy helyes, ha az ember magáért tesz, hogy jobban legyen, aminek aztán okozata, hogy egyre jobb a másokkal való kapcsolódásaiban is. Hogy hogyan, hmm. Azt látom, hogy a legbiztosabb stratégia őszintének lenni, magammal, tehát őszintén önzőnek lenni – a legbiztosabb stratégia nem jó, hanem rossz embernek lenni. Picit. Most. Megfigyelésem, hogy az ember ábrándokat kerget, amikből kiábrándulni csakis tapasztalva tud, azt tapasztalva, hogy az ábránd mégsem vezet boldogságba, de ehhez a saját bőrén kell előbb a tapasztalatot megélje, amihez meg kell magának engedje az önzést. Hogy rossz, hogy magáért teszi. El kell a koldus mellett menni, akár újra és újra, míg aztán a szégyen által felerősített őszinte együttérzés bizonyosan tettre indít végül. Fontos, hogy bezárkózva ez nem megy. Hanem menj az emberek közé, ki, és merj bátran önző lenni, dobd a szemetet el, ha most épp ez az igaz!
Mindenki olyan ember, ahogy van.
És semmi értelme erőlködve jobbnak lenni, ha egyszer még “rossz” vagyok. Hanem helyes az őszinte önzés, ami aztán szenvedést okoz, és valódi szándékot a jóra, a sötétségen mind át kell menjünk a pirkadat előtt, ha jó ember szeretnél lenni, akkor most előbb legyél kicsit őszintén rossz!
