Nem vagy egyedül. Nem vagyunk egyedül. Nem vagyok egyedül.

Tíz éve kezdtem írni. Hét éve beszélek közösségről. Hat éve működöm segítőként, nem mert akartam, hanem mert emberek egy előadás után elkezdtek megkeresni. Öt éve tudatosan építek oldalakat, ahol őszintébb önmagukkal kapcsolódhatnak, akik mernek. Négy éve beszélek a megismert életutakban felfedezett mintákról, hogy a válság normális, az út korszakos, amin haladni másképp nem lehet. Három éve írtam az első könyvet erről. Két éve iskolát és férfi-nő tréningeket indítottam, majd tavaly készült a korszakokat összefoglaló rajz, ami után elkezdtetek engem megkeresni, hogy tanulni erről a módszerről hogyan lehetne. Meglepődtem. Aztán az Egológia nevet adtam az ön-és világismereti megközelítésnek – minthogy az azonosulásaink, tehát az egónk állapotainak vizsgálata a lényege – és megtartottuk az első képzést, majd a másodikat, aztán a harmadikat is. Az eskü szövege a múlt héten készült el. És az első oklevelek és névjegyek. A fogadalomtétel pedig tegnapelőtt volt. Nagyon komoly, nagyon szép és nagyon mély élmény volt, mert egyszerűen csak az valósult meg, amire hét éve vágyom. Közösség született. Sőt. Közösség egy ideje formálódik már, de most ennek a magjaként testvériség született. Lenyűgöző élmény. Volt. Most is az. Nagy és magasztos és szép és komoly, Hála ezért mindenkinek – és Isten hozta, szeretettel ajánlom az Egológusokat!

Hozzászólások