Az erkölcshöz az önzés vezet

BátorságFérfi-Nő

Az erkölcshöz az önzés vezet

Igen, ér önzőnek lenni, sőt meg kellett tapasztaljam a totális önzést, hogy élményem legyen hozzá, hogy tudjam milyen, hogy megéljem, hogy az élményből megértsem, hogy nem vagyok benne boldog, hogy nem az öntörvényűség, nem az érzéki vágyaim, nem az önzésem követése a boldogság.
Most már tudom, utólag tudom, mert már van viszonyítási alapom, mert megvan a bármit megteszek élménye és a magány élménye a tapasztalat, hogy a magamból kiindulás eredménye önmagamba záródás, belső börtön, élő halál, eleven pokol. Tehát nem boldogság, hanem épp totális boldogtalanság már tudom.

Utólag tudom.

Már tudom, hogy igaza volt a szüleimnek, az iskoláimnak, a társadalomnak a Boldogság a kapcsolódásban, az alázatban, a szelídségben, az odaadásban, önmagam szétszórásában … a “szeress másokat, mint önmagadat”-ban. Van. De ehhez előbb mindent meg kellett tagadjak a tekintély csapdát, a “másokért” csapdát, a racionalitás csapdát. Totális önzés, pogányság, érzékek követése kellett, hogy az erkölcsöt, hogy a “Jót” valóban megértsem SAJÁT tapasztalat a “rosszról”.

És így derült ki, hogy a “rossz” JÓ, mert a Fényt a sötétség háttere előtt tudtam csak fedezni.

Sok embert látok hasonló helyzetben, sok ember nem tudja elképzelni, hogy “rossz” is lehetne, nem mer, így nevelték, miközben folyamatosan vágyik utána, önzésre, hogy “mi lenne, ha”, de sosem vág bele. Viszont néha robban, amit maga sem ért – máskor betegségek és balesetek érik, addigi életét felborítva. NAGY csapda ez, mert életem végégig vágyakozhatok, a tapasztalást megtagadva, magam elzárva, életem végéig hihetem, hogy milyen jó lenne picit csak magamra figyelni, életem végéig lehetek tehát boldogtalan egy erkölcsös, látszólag tökéletes életben.

Mert mást vágyom, mert ezt a vágyam legyőzni nem tudom, de felvállalni sem merem és így lemaradok arról, amit csak a vágyaimmal való szembenézés tapasztalataiból tanulhatok. A Sötétség, a Félelmek, az Árnyék a “rossz” FELÉ tett lépésekből értettem meg, hogy JÓNAK LENNI TÉNYLEG JÓ. Nekem jó, magam miatt jó, mindenki másnak is, persze – de valódi belső igény bennem azért lett, mert NEKEM jó. Így érkeztem immár valóban szabad akaratból oda, amire neveltek is, az erkölcsbe, önként és ez számomra a kor csodája is amúgy. A szabadság fáj születőben, sokunkban az Ember…

…akibe nem beleverték, hanem választja a Jót, a Fényt, az Erkölcsöt.

Az pedig már “csak” hab a tortán, hogy a “totális önzés” által vetettem el azt a magot, ami mára fává lett és gyümölcsöket hoz, mert a totális önzés adott erőt, a magány és frusztráció mélypontja volt, amin átesve nem maradt más lehetőségem, mint felvállalni magam, azt, ami bennem akkor élt. Mert, igen, elismerést akartam, csillogni, megerősítést, nőket és ezért indult a szivesseg.net, amiből viszont Szívesség Közösség lett és sok-sok tapasztalat arról, hogy mégsem az önzés, amiben boldog vagyok, hogy Nekem jobb másokra figyelni, amitől aztán az egész átalakult és sorozatos válságok folyamán csiszolódik azóta is, és csiszol engem is. Amit a totális önzés által kezdtem, amit a totális önzés által tudtam csak felvállalni, a Lépést, az Újat, az Ügyet.

Az önzés mélypontján, ahol minden racionalitás és minden félelem eltűnt, ahol minden ellenállást feladtam, mert nem bírtam tovább, zéró racionalitás, csak megadtam magam és nem tudtam, mibe vágok, csak, hogy kell és máig nem tudom. Viszont folyamatosan bontakozik, azóta is velem együtt, tehát, igen ÉR ÖNZŐNEK LENNI, mert az önzés mélypontján az Én, a Forrás, a Fény VAN a Minden-s-Ég, csak épp fejjel lefelé, tehát pont fordítva, mint korábban gondoltam Mind-En.

Joós István, 2012. szeptember 24.

Hozzászólások

Play All Replay Playlist Replay Track Shuffle Playlist Hide picture