Az alábbi írás az EgoYoga oldalra érkezett. A szerző engedélyével osztjuk meg.

A tettek halála pedig a gondolat.

Túl sok a kapcsolatban a ragaszkodás és túl kevés benne a dinamika. Régen volt valami nagy megnyílás. Ahhoz ragaszkodsz ennyire és ezért nincs már benne áramlás. Mert a jelen ennek a tükrében kevés, üres, felszínes. Nem tudod megtalálni a felszabadulást, mert te (átvitt értelemben) odakötötted önmagad valamihez ami már elmúlt. Ezért nincsen benne mozdulat, élet. Innen, ebből a múltból akarod oldani a jelent és ez nem fog menni.

Ha akarod ezt a férfit, el kell engedned azt ami volt. Azt amibe te felszabadultságot éltél meg, de ami már nincsen. El kell ezt fogadni. A jelen nem ez. A jövőt pedig nem szabad fűrkészni. A múltban élsz, de nincs ott a férfi. A férfi már máshol jár. Te vagy csak ott és ez a múlt olyan mint egy karó, amihez odakötötted önmagad. A kötél végeit, pedig szorosan markolod. Ki is oldhatnád a csomót, de te nem ezt választod. Hogyan akarsz haladni, ha nem oldozod ki magadat onnan?

A férfinek haladnia kell. Nem toporoghat a nőre várva. A nő képes arra, hogy soká várjon a férfira. Ez nem hibás működés. Így vagyunk összerakva. Türelem és önfeláldozás. A nő képes erre a férfiért, akire felnéz, aki lelkesíti. Ott hibázik a nő, ha ragaszkodásból vár. Ha befagyasztja önmagát. Ez egy groteszk kifordulása a nő eredendő működésének. Téged a közös történetetek eleje lelkesít. “Arra nézel fel.” Azt lőtted be iránynak.

De visszafelé nem lehet haladni. Látod! Ez az ok, amiért megrekedtél. Amiért nincs mozdulat, dinamika a jelenben. Mert ha múltba kapaszkodsz, ha azon van a fókusz milyen volt, nem vagy képes táplálni a jelent. Azt ami most történik, azt ami most VAN. A férfiről nem sok minden derült ki nekem. Csak az, hogy fél a magánytól. Éppen úgy mint te. (És ragaszkodik, éppen úgy mint te.)

Nem szoktam színeket látni ” azokról az emberekről” akiket olvasok, de most mégis előjött. Csupa gyászos árnyalat az amit látok. Alig van benne szín és élet. Hol van a napsárga éltető melege, a rózsaszín lágy szeretete, a ciánkék mélysége, a lila bölcsessége, a türkiz játékossága, a narancs lendülete, a vörös szenvedélye, a zöld harmóniája?

Engedd el a múltatok felett érzett gyászt végre! Adj bele mindent a jelenbe. Fess rá annyi színt és mintát, amennyit csak képes vagy önmagadból felszabadítani! Nézd meg mi az a kép, ami a szemed elé tárul így! Lásd meg, hogy lelkesít e a férfi annyira, hogy ezer árnyalattal fesd át a szürkeségét? Mindent bele! Most már ne torpanj meg! Bárhogyan is lesz, így rátalálsz majd a kivezető ösvényre. Eddig nem a férfin volt a fókuszod. (Először a kapcsolaton, utána a múlton volt.) Tedd most ő rá. Nézd meg milyen az! Érezd meg, hogy mit ad ez neked! És ha nem lelkesít az amit ő benne látsz, ne félj tovább indulni azon az ösvényen.

Kékmadár

Az EgoYoga az ÉNAKADÉMIA zárt közösségi oldala, ahol őszintén beszélünk a kihívásainkról, és egymásnak saját élményekkelreagálunk. Tapasztalatunk, hogy az életben az ember úgy tud alegjobban haladni, ha fel meri vállalni, ami van. Álnéven eleinte könnyebb. Téged is várunk!