Gyakori téma az EgoYoga közösségben, hogy “elég jó”-e az ember, alább egyik tagunk idézett érzéseihez kapcsolódom…

Szia!

Először is nagyon, NAGYON fontos (és hasznos) lenne azzal szembenézni, hogy valóban NEM vagy jó.

Baromira nem.

Nekem az egyik legfelszabadítóbb megértésem volt ez, a depresszió mélységeiben, hogy basszameg, nem is. NEM vagyok jó. Hanem sár vagyok. Sár, amibe a jóság szelleme olykor teret nyer, de alapvetően a lényegem az mégis inkább csak sár.

NEM vagyok JÓ.

Elégjó persze vagyok, mármint “elég”, meg “értékes”, meg stb., de az magában annyira baromira semmit nem jelent – nyugtatgathatom magam ezzel, de hiába, mert mélyen benn TUDOM, hiszen napi szinten tapasztalom, hogy igazából leginkább mégis SZAR vagyok csak.

Számomra HÁROM dolog következik ebből

1.
OK, hogy depiben vekengek napokat, csillagok háborúja, nőcsábászat és pornó-függés, halogatás és hiszti és dührohamok, teljesen rendben van mind, hiszen NEM vagyok jó, hanem sár vagyok, aminek alap természete a gyengeség = minden rendben van velem.

2.
NINCS értelme gondolkodjak ezen az egészen, hogy mit tehetnék. Szar vagyok, amin nem gondolkodni kell, hanem elfogadni. Mert tény.

3.
VAN lehetőségem fejlődni. Az alap sár állapotomból pillanatokra kiemelkedve bátran értékesen cselekedni szuper klassz élmény, ami azonban csakis TETTEK által megy. Tehát gondolkodás (önkínzás) és szavak (hiszti) által NEM.

Kb.

No és MIUTÁN ez sikerült, megengedni magamnak, hogy fos vagyok alapvetően

– múltak az elvárások magammal szemben
– felszabadultam, levegőt tudtam venni
– spontán és bátrabb lettem
– amiből klassz tettek születtek
– amiből sikerélményem lett
– majd még jött sikerélmény
– majd társ érkezett
– és sikerélmény még
– további társak és sikerélmény, és és és…

Mára egész jónak érzem magam.

Többnyire. Miközben mélyen benn persze tudom, hogy mennyire nem vagyok az – hiszen, ahogy egy nálam sokkal jobb ember 2000 éve megmondta: “Senki nem jó csak az Isten”.

Arrogancia volt azt képzeljem, hogy én már jó lettem volna.

Szeretettel,
Joós István

 

Az EgoYoga az ÉNAKADÉMIA zárt közösségi oldala, ahol a férfi és női úton a korszakos rendszer alapján segítjük egymást továbblépni. Megosztani – tehát saját élményt őszintén elmondani – nem egyszerűen csak “mások okulása” miatt fontos, hanem mert az ember legjobban akkor haladhat, ha meri a kihívásait felvállalni.