Párkapcsolati problémáink hátterében leggyakrabban két dolog húzódik meg. Ilyenkor elsőként azt érdemes firtatni: van -e kielégítő kommunikáció a felek között, illetve milyen elvárásokat táplálnak egymás felé. A kapcsolatokat ugyanis nagy számban ássa alá a kommunikáció hiánya és az elvárások. Ebben az írásomban az utóbbival szeretnék foglalkozni.

Mi a probléma az elvárásokkal, mi hozza működésbe őket? 

Amögött, amiket mások felé táplálunk, a saját magunkkal kapcsolatos irreális elvárásaink húzódnak meg. 

Tulajdonképen önmagunkkal vagyunk elégedetlenek. Létezik a fejünkben egy elKÉPzelés, hogy milyennek kellene lennünk (a hogyan kéne kinéznünk-től a hogyan kéne viselkednünk-ig számos dolog), és az elKÉPzelt, önmagunktól erő fölött elvárt helyzet, illetve a tapasztalt valóság közti belső bokszmeccsünket, belső frusztrációnkat vetítjük a külvilágra is. 

A saját (önmagammal szemben ébredt) elégedetlenségeim, frusztrációim, ELVÁRásOM ölt testet a másik felé táplált elvárásokban. Ahogyan másokat is nagyító alá helyezek…

Mit lehet ezzel kapcsolatban tenni?

Önmagunk, a saját müködésünk odafigyelő, türelmes megfigyelésén, elfogadásán, megértésén át vezet az út. Aztán azon, hogy nem akarunk mindenáron olyan elKÉPzelt helyzeteknek megfelelni, ragaszkodni hozzájuk (nem verjük le magunkon, nem kényszerítjük bele magunkat), amik messze meghaladják a képességeinket, hanem számbavesszük azokat a valós, meglévő tulajdonságainkat, értékeinket, amikkel RENDELKEZÜNK, amikre KÉPESek VAGYunk. 

Mennél nagyobb odafigyeléssel, elfogadással, megértéssel, szeretettel, türelemmel, törődéssel, kedvességgel, fordulunk önmagunk felé, annál inkább fognak elillanni az irreális elvárásaink, önmagunkkal és a külvilág működésével kapcsolatban. 

Ehhez a felismeréstől, ráeszméléstől a megvalósításig egy új tanulási folyamaton kell végigmennünk. Elfogadással és örömökkel teli napokat mindannyiunknak! :)  

Gergely Györgyi, coach