“Volna itt valami, ami egy ideje foglalkoztat. A bátyámmal arról diskuráltunk, vajon a kettőnk, olykor túl közeli, túl őszinte és túl mély kapcsolata gátolhat-e minket a továbblépésben? Szinte betöltjük egymásnak a Társ szerepét, akivel megbeszéli normál esetben az ember a dolgait, meg beengedi oda, nagyon mélyre. Néha zavaró amúgy – van hogy neki, van hogy nekem -, hogy túlságosan egymás nyakán élünk. Azért gondolom, mert úgy rémlik István állította, hogy az anyánkkal is lehet “szeretői viszonyunk”. Működhet-e ez testvérek között is? Remélem nem gond az őszinteségem, kicsit ciki is talán ez a dolog, de úgy érzem ezt fontos lenne tudnom.”
Az elmélet
Az ember lelkében egy hely van legbelül. Férfiaknál ez különösen igaz, hogy egy hely van csak! Ha ott az édesanyám, a testvérem, a barátság van, akkor az nem egy olyan ember, aki a társam tud lenni, akivel családot tudok alapítani és ezt nagyon fontos érteni. Ezen változtatni érdemes, mert valóban akadályozza a továbblépést. Szét kell tudni választani, vagy törekedni kell szétválasztani azt, hogy én én nagyon szeretlek attól, hogy az az élményem, hogy nagyon mélyen vagyunk egymás életében és olyan helyet foglalunk el, ami mind a kettőnket hátráltatja.
A barátság helye a gyakorlatban
Nehézség ezzel kapcsolatban, hogy barátság-hiányod lesz. Megszoktad, hogy van aki megért, ennek megvan a rendje az életedben. Ez egy szokás, mondhatnám csúnya szóval: függés. Az életed része, megszoktad, hogy ez így működik és nehéz lesz megállni, hogy nem avatom be, nem neki mesélem el. Ekkor jön a nagy kérés: “De kinek?”. Ez borzasztó nehéz egyedül. Úgyhogy ilyen helyzetekben én ajánlom mindig azt, hogy érdemes új emberek felé nyitni, új közösséget találni, új kapcsolódásokat találni, ahol értelemszerűen van ilyen mély lelki síkja is az együtt töltött időnek. Egy tánciskolába tán az emberek kevesebbet beszélgetnek, de elmehetsz egy női körbe ahol igen, elmehetsz jógázni, ahol kialakulnak barátságok. Tehát ezeket a szokásokat én azt látom, úgy legyőzni hogy “most akkor én megszakítom ezt a szokást” végtelenül nehéz. Nem is látok igazából olyat, akinek ez sikerült. Azt látom sokkal inkább: az emberek visszaesnek a szokásaikba. Amit lehet tenni: az elavult szokást – mert egyébként ez egy nagyon értékes dolog volt az életedben, de már nem időszerű – egy időszerűvel, egy alkalmasabbal lehet felülírni; ha új dolgokat próbál ki az ember.
A videó csak az Énakadémia Közösség tagjainak elérhető. Tudj meg többet!
Jelentkezz be fiókodba, ha már a közösség tagja vagy!
