Még nincs egy éve, hogy először találkoztunk, de ezek a nagy melegek egyre többször felelevenítik bennem az emlékeket. Nagyon szép emlékek, nem tudom elég jól kifejezni a hálámat, hogy részese lehettem. Most kicsit távol vagyunk egymástól, várok türelemmel, mert biztos vagyok benne, hogy érdemes.

Hiszek, bízom! Rendületlenül!

És amíg várok néha jelzem még itt vagyok neki. Olykor van válasz, többnyire nincs és mégis széppé teszi minden napomat. Már azzal, hogy létezik. Olyan energiákat szabadított fel bennem, amikről nem is tudtam. Jó nyálas történet? Talán. De ne higgyétek, hogy könnyű. Torpedóként támadnak meg sokszor a kétségek, olyankor, amikor elkezdek gondolkodni. Próbálnak gyötörni, marnak, sötét felhőkkel takarják el a napomat. Hamar lerázom magamról őket, “letörlöm a táblát” és inkább visszatérek a megérzéseimhez, az angyalaimhoz és folytatom a dolgom.

Ma is felelevenedtek az emlékek, írtam is Neki pár sort, mert hiányzik, mert el akartam mondani milyen mélyen érintenek az emlékek. Közben legördült egy könnycsepp… és ez a könnycsepp is más, nem fájdalom kíséri, hanem valami megmagyarázhatatlan érzés. Mi történik velem?

Eszter – kapcsolodj.net 2018. május

 

Kapcsolódó kurzus: