Mindenszentek van. Halottak napja. És jó a sírokhoz kimenni, családias hangulatban együtt énekelni szép, de mi van a fejedben közben…

Beszélsz? Kihez? Hova?
Miben bízol?

 

Fontosnak érzem Istenről szólni, együtt elmélkedni kicsit az ünnep kapcsán.

Nem vagyok pap. De gondolkodó ember igen. A szövegek mindenkinek rendelkezésére állnak, miért csak papok vehetnék elő őket…

Három részt hoztam:

 

Ügy

Jézus egy alkalommal így fejezte be tanítását: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítlek titeket. Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű, – és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám édes, s az én terhem könnyű.”

Hogy legyünk mind papok és hirdessük Jézust? Dehogy. Szerintem legkevésbé sem. Hanem a termetés művében fontos az embernek résztvennie, ami által Isten ügyében áll, Isten ügyében állunk, mindnyájan. Én így értem. Sőt erre törekszem. Sőt nekem ez működik is. A hasznos szolgálat valóban iga, amennyiben is terhes, a nap végére elfáradok, de másrészt a legkéjesebb érzés is. És tényleg könnyű. Mármint folyamatában az. Mert kedvem van hozzá. Tulajdonképpen játék.

 

Kapcsolat

Az utolsó vacsorán Jézus ezt mondta tanítványainak: „Ha majd elmegyek és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. Hiszen ismeritek az utat oda, ahova én megyek!”
Ekkor Tamás így szólt: „Uram, mi nem tudjuk, hogy hova mégy; hogyan ismerhetnénk hát az utat?”
Jézus ezt felelte: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.”

Hiheted, hogy Jézus dolga csak helyet készíteni, de szerintem nem. Ha ő az út – és márpedig nekem így tűnik, mert egészen egyszerűen nem látok jobb példát magam előtt –, akkor mindannyiunk dolga ugyanez. Járni rajta, tehát figyelni, “másolni”, de közben helyet csinálni is.

Hogy “Jézus által” nem azt jelenti, hogy sokat mondogatni, hogy “Jézus segíts!”. Hanem a példáját érdemes követni. Nem abban, hogy szegény, hanem abban, amennyire szeretetteli, tehát megbocsátó, elfogadó, segítőkész.

Jézus által, azt jelenteni, hogy egymást segíteni. Ahogy ő is törekedett minket segíteni. Sőt. Visszamenni egymásért. Sőt. Senkit nem hátrahagyni. Csakis az halad valóban, aki Jézusi módon halad, tehát másokat segítve.

Gyakorlod-e már most mások emelését, vagy még csak magadnak próbálsz segítséget szerezni? Nem baj az utóbbi, de kevés lesz. Tapasztalod már? Egyedül marad, aki csak magát segíti. Fordulj mások felé… Neked magadnak is jobb!

Igazi nő az, aki egy férfiaknak segít haladni. Az igazi férfi pedig közösségben, munkatársak között, csapatban hatékony. Találd a szolgálatodat meg! Minél többeket viszel – vezetsz, szolgálsz, támasztasz – annál könnyebb lesz Neked.

 

Boldogság

Ez hosszabb, nyugodtan csukd bárhol be, szuper, ha eddig olvastál egyáltalán.

Jézus látva a tömeget, fölment a hegyre, leült, tanítványai pedig köréje gyűltek. Így tanította őket: „Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.”

Butákról beszél? Nem. Hanem azokról akik nem ragaszkodnak… az ember, aki nem ragaszkodik folyamatosan éber, figyel, nyitott a változásra, tehát tud haladni az úton, és kapcsolódni is több ereje van. Mert nem magára figyel.

“Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek.”

Szomorúság miatt? Nem. Hanem mert ki merik mutatni az érzéseiket, és így mások segítenek. Aki az őszinte érzéseit – tehát a tökéletlenségét – meri mutatni automatikusan segítséget kap. Próbáld ki! Működik.

“Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.”

Bénák? Nem. Csak nem erőszakosak. Mint a szél. Van irány, kitartóan tartanak is felé, de nem erőlködnek. Mert nem akarnak, hanem vonzódnak. Nem konkrét céljuk van, amit el Akarnak érni, hanem irányuk, amerre kitartóan haladnak.

“Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők kielégítést nyernek.”

Okosak? Nem. Épp ellenkezőleg. Az okos magából indul ki, az eszéből. Az igaz figyel és érez. Nem tud, hanem bölcs. Ha egy ember zsigeri érzések mentén kitart az igaz irány mellett, akkor valóban rendben is lesz minden. Mert nem alkuszik meg.

“Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak.”

Lúzerek? Nem. Hanem realisták. Irgalmasok, tehát elfogadók és nagyvonalúak, mert értik az emberi természetet, hogy annak billenesei mennyire szükségszerűek. Őszinték igazából. Tudják hogy maguk is hibáznak. Nincsenek túlzó elvárásaik másokkal szemben, mert magukkal szemben sincsenek. Nem arrogánsak.

“Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent.”

Ájtatosak? Nem. Hanem lelki mocsok nélkül valók. Mert le merték tenni a terheiket. Felvállalták azokat. El tudták fogadni a saját tökéletlenségüket. Sőt. Ünneplik azt, mert a fényt így látják meg, a saját lelkem tökéletlenségének sötétségében. Válságok ajándéka nem csak tökéletesedés. Hanem a Kapcsolat is. Mindaz, ami nem vagyok: Isten.

“Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.”

Barátságosak? Nem. Hanem harcosak épp gyakran, mert egymás megértésre törekszenek, ezért akár konfliktust is vállalva. Együttműködés a kulcs. A külön út helyett. A békesség kulcsa az együttműködés, aminek kulcsa… a közös cél. Működik. Ha csak sikerül elfogadni, hogy nem vagyok tökéletesebb.

“Boldogok, akiket üldöznek az igazságért, mert övék a mennyek országa.”

Provokátorok? Nem. Hanem bátrak. Még ha a biztonságuk kockázatával is jár. Nem alkusznak meg. A sötétség nem szereti a fényt. Mert önálló valaminek képzeli magát. De valójában semmi. Hanem önzés csak. Hibás működés, megszakadt kapcsolat. A fény végül mindenképp bejut a sötétségbe. Nem mert győzni akar. Hanem mert a sötétségben az ember szenved. Ki akar jönni. Végül csak fény Van. Minden más tévedés. Sőt. Minden más arrogancia “csak”.

“Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak titeket és üldöznek, ha hazudozva mindenféle gonoszsággal vádolnak titeket. “

Mert Jézusról beszélsz? Nem. Hanem mert aszerint élsz, ahogy helyes. Sárral dobálnak majd, és lásd, hogy ez jó. Mert azt jelenti, hogy a víz, amit képviselsz már nedvesíteni kezdte a sivatagot. A sár nagyszerű eredmény. Élvezzük együtt!

 

Nos?

Öröm, hogy jöttél velem. Talán majd máskor is folytatok hasonló kísérleteket – hozzászólásoknak örülök addig is. Szerinted legyenek ilyenek?

Hálával,
István