A kapcsolatunk nem akkor csorbult,  amikor a félrelépés megtörtént, hanem amikor először hagytunk megjelenni egy falat kettőnk között…

Egyik legpusztítóbb érzés, mikor rájövünk, hogy a párunk hűtlen volt. Megrendül a bizalom, eltölt a harag, a fájdalom. Abban a pillanatban kétségbe vonjuk a házasság életképességét és kezdetét veszi egy érzelmi hullámvasút. Nagy a kísértés otthagyni mindent és kisétálni az ajtón.

A kapcsolatunk nem akkor csorbult,  amikor a félrelépés megtörtént, hanem amikor először jelent meg egy fal közöttünk, egy betöltésre váró hiány a kapcsolatunkban. A szerető megjelenése csak következmény. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a megcsalás nem feltétlenül kell, hogy a kapcsolat, a házasság végét jelentse. A kapcsolat megmenthető, de csak önmagunk meghaladása árán. Ugyan úgy már nem lesz, nem lehet, mint eddig volt. Ki kell söpörni mindent a szőnyeg alól, meghallani, meglátni egymást és új alapokra helyezni a kapcsolatot.

Kinek a hibája, hogy megtörtént? A hűtlen fél tehet mindenről? Vagy a harmadik, aki elcsavarta a fejét? Esetleg neked is lehetett ebben részed?

Az igazság az, hogy mindannyian benne voltunk. Nyakig. Sok-sok olyan kilépési pont volt az úton, ahol dönthettünk volna másként. Cselekedhettünk volna másként. Fontos ezt látni. Hogy mindannyiunk hibája. És tanulni belőle. Ugyanakkor viszont mindenki vétlen. Egyikünk sem akart rosszat. Csak nem tudtuk jobban. Akkor még.

A másik hibáztatása sehová sem vezet. Inkább a bejárt utat lásd. Hogyan jutott odáig a párod, ahol ma tart? Miken ment keresztül, míg végül oda jutott, hogy másnál keresett vigaszt? Miért nem neked mondta el, hogy hiányzik neki valami, hogy nincs jól, hogy mást szeretne? Mióta nem voltatok már egymás társai, szövetségesei? És Te? Miért nem vetted észre a jeleket? Mert voltak biztosan. Figyeltél rá? Figyeltél a kapcsolatra? Jelzett ő a maga módján. Miért nem hallottad? Miért nem akartad meghallani? Az eltávolodás nem a véletlen műve, hanem útközben mindketten olyan döntéseket hoztatok, melyek elszürkítették a kapcsolatot.

Alapvető önbecsapás, hogy a boldogtalanság okozója a házastárs. Sok házasság fut zátonyra azért, mert mindkét fél arra vár, hogy előbb a másik változzék meg. Pedig ha az egyik fél változik, akkor a kapcsolat is szükségszerűen  változni fog. Te a saját magad által bele tett részért felelsz 100%-ban. Változtatni is csak magadon tudsz.

Hol tartotok? Mik a hiányok? Kinek mi lenne a fontos ebben a szakaszban? Ki miből érezné a támogatást? Hogy állnak a férfi-női szerepek? Ismeritek-e hogyan működik a nő és hogyan a férfi? Mik az ő vágyai, álmai? És mik a te vágyaid, álmaid? Hol a közös pont? Van-e közös pont? Mivé akartok válni? Melyek az ehhez vezető lépések?

Lehet jövő és az lehet más mint a múlt és a jelen fájdalmas meghosszabbítása…

Szarka Elizabeta, coach

 

Kapcsolódó kurzus: