Húsvét vasárnap idén bolondok napja is, a feltámadás és az önfelvállalás kétszeres ünnepe számomra, mely okból örömmel osztom meg a korszakos rendszer legújabb összefoglalását: íme “Az Egó Útja”.

Az ábra első változata három éve készült, és bár sokaknak segített és segít, de mégsem voltam elégedett. Ugyanis még többen voltak, akik zsigerileg elutasították a férfi-nő szerepek megkülönböztetése miatt. Utána egy vezetőknek szóló verzió készült tavaly, aminek gyors sikere ösztönözte eme legújabb, összefoglaló változat születését.

Az emberi személyiség, tehát az “ego” kibontakozásának útját láthatod rajta, ahogy korszakról-korszakra, válságok tüzében változva csiszolódik. Az emberiség ősi meséi és mítoszai, valamint a velem az elmúlt tíz évben megosztott néhány ezer életút egyezései alapján áll. Semmi új szerintem. Dante és Homérosz is erről írt már, én csak kortárs módon ábrázoltam a “pokoljárást”, amin előbb vagy utóbb, de úgy tűnik, mind át kell menjünk…

Hogy Te kivétel vagy? Lehet. Abszolút lehet, meg általában is nyugodtan tekintsd tréfának ezt az egészet, minthogy semmiféle tudományos igényességem nincsen, nem végeztünk statisztikai kutatásokat. Másrészt nem láttam még kivételt eddig. Inkább érdekesség ez, ami – na és EZ az igazi érdekesség (!) – az életközepi válság okait és annak megoldását is tökéletesen megmagyarázza, legyen ennek megjelenése a karriert érintő kihívás, rossz kapcsolat, szeretői viszony, kiégés, magány, függés vagy egészségügyi probléma.

Az ábra legnagyobb értéke, hogy összefüggéseket mutat és “felment”. A korszakos rendszerben mélyülve arra jön rá az ember, hogy igazából elkerülhetetlen volt a nagy része annak, ami a Veled-Veletek történt, sőt szinte arrogancia azt képzelni, hogy elrontottad, ahogy a tejfogaid elvesztése sem Rajtad múlott. Az élet nagy válságai nem rajtunk múlnak, hanem épp értünk vannak. Másrészt az időtartamuk és a mélységük nagyon nem mindegy, amiben sokat tudunk segíteni egymásnak.

Az Ego Útjának lényege az áldozat, amit az ember a szenvedés völgyeiben hoz, az ábrán ezek keresztek formájában jelennek meg.

A válságok lényege a kis igazodás, amit a szenvedés nélkül még elodáztam volna. “Nem gondoltam, hogy így is lehet, de mégis. Sőt. Jobb.” Az Út drámája, hogy erről hiába beszél bárki, hanem eléggé kell szenvedni hozzá (karrier, magánélet, egészség), hogy áldozni tudjam végül az ellenállásomat (félelem, megszokás, meggyőződés), míg végül vállalom a kockázatot, és továbblépek, amikor más megoldás már nincsen. A válság ajándéka az egyértelműség, hogy nem marad más lehetőség. A hit alapja a tapasztalat…

Ajánlom az Ego Útját tanulmányozásra!

Továbbá a rendszert használó kurzusokat és kurzusoket, segítő módszert és tanácsadókat mind nagyon ajánlom… illetve a férfi-nő szerepekről könyvet írtam, és közösségi oldal is vár.

Tudunk és vágyunk segíteni Neked!

Szeretettel,
Joós István