Sok nő hiszi, hogy jó azonnal mindent kimondani. Sőt. Helyes és példás, mert így érti meg a férfi, és így lesz ez az ő számára is egyszerű, magától értetődő, természetes. De nem. Hanem épp nem.

Nőként NEM szabad mindent kimondani. Hanem csakis annyit és úgy, amennyit és ahogy a Férfi ért. Csak. Neki csak. Minden mást pedig más nőknek, jó, ha mond. Fontos ez nagyon, hogy kell legyenek bizalmasok. Más nők. Bölcsek, tapasztaltak, és a többit nekik, a többiben segíteni ők, a más nők, akik már tapasztaltak hasonlót, aki a maga emberével már átment rajta, aki már megvívott hasonló Harcot, ő fog tudni segíteni. “Fonó”. Igen. Női körök az út. Ami nem hason állapotúak beszélgető köre, hanem legalább egy tapasztaltabb is kell bele.

Másrészt a Férfi a Nőnek mindent kell mondjon.

A Férfi életében a Nő az egyetlen, akinek totális őszinteséggel tartozik. Nem muszáj, de csak ez működik. Ami egyben a kihívás is a férfi számára, amin a kapcsolat áll vagy bukik, hogy a lelkembe, annak legmélyére kell beengednem a nőt, a legféltettebb titkaim közé, és csak az Nő, csak az lehet Nő és Társ, akit oda beengedek. Ami rajtam múlik. Mert csak így, csak akkor tud tartani, ha szó szerint belül van, tehát mindent tud rólam. Erős kép az oldalborda. Bennem, van, lát, mindent, az egész bensőmet, annak működését Látja, érti, mindebből én férfiként alig valamit, hanem én kinn a Világban használom a rendszert, ami vagyok. Kemény ez. Mert látszólag igazságtalan, hogy a Férfi mindent mondhat, a Nő pedig nem, sőt, kérdeznie is csak mértékkel szabad. És mégsem igazságtalan. Hanem szükségszerű. Mert

a frusztrált tömegből közösségek csakis így épülhetnek.

Különálló férfi-nő szigetek ma a világ, és e helyett Közösségek a válasz. Arra tartunk. Ahol a férfi az irány, az ügy, a funkció dolgában fogad el inspirációt más Férfitól, aki a Vezető, akivel dolgozik, aki a munka, a harc terén segíti, amihez a hit, az erő a nőtől jön, de a közös stratégia vezetőtől, ami a közösség kereteit adja, a Férfi-Nő egység Férfi tagja kifele így kapcsolódik, míg másrészt a Nőt a Férfi inspirálja, amiért tiszteli őt, a harcát magáénak érzi, az ügyet, büszke rá, mert közös, viszont eközben, funkciója ellátásához tapasztaltabb nőkre kell támaszkodjék. Ezt látom. Hogy kapcsolódni kell a külvilággal, nem vagyunk egyedül, sőt, nem megy külön. És ez a módja. Férfi vezetőhöz, a harcban, együtt, a nő pedig a női körben, beszélgetve.

És hogy hol vannak ilyen körök?

Jó kérdés. Amazon és papnő köröket látok, de női Köröket alig, ezért tehát a kérdés, mert engem sokan, nők olvastok, hogy jelentkeznél-e, ha köröket indítanánk? Többes szám, mert nem én. Az elmúlt hónapokban sok bölcs, mert tapasztalt nő érkezett, látom őket, látlak benneteket az olvasók és hozzászólók között, akiknek igenis volna, van mit adniuk a tapasztalatlanabbaknak, engem pedig erősen foglalkoztat, hogy ebben én mit segíthetek. Fontosnak érzem ezt, hogy legyen. Amihez persze megkülönböztetés kell, hogy ki lehet házigazda, másrészt nyilván senki nem kész. Hmm. Továbbá kérdés a rendszer, hogy pontosan hogyan, mi is történik, mik a keretek, bennem irányként klub rendszer él, de hogy pontosan hogyan, pláne országosan hogyan, egy csomó kérdés.

Joós István, 2014. január 27.

 

Kapcsolódó élmény: