Sokáig legyezgettem a hiúságomat azzal, hogy ha valaki, akkor én mindent megteszek a kapcsolatomért. Én voltam aztán a legjobban meglepődve, amikor kiderült, hogy a kapcsolatom nem munkát, hanem áldozatokat követel. Hiába ölök bele akármennyi időt és energiát, nem lesz jobb.

Vagyis fel kell áldoznom az illúzióimat, hogy nem vagyok ugyan maradéktalanul boldog, de a másikat attól még boldoggá teszem (pedig nem), olyannyira, hogy nem is tudna nélkülem élni (tudna). El kell felejtenem az ártatlanságomat, hogy vállaljam a konfliktusokat az igazamért, ha kell (kell) és, hogy néhány döntésemmel bizony fájdalmat okozok másoknak. Le kell mondanom a biztonságomról, mert hiába minden, ha tarthatatlan és illuzórikus, pedig jó lenne, ha az életben lenne bármiféle garancia (nincs). Lejjebb kell engednem a biztonsági hálót, ha élvezni akarom az életet.

Ráadásul a kapcsolat mindig többet kér. Sőt, mintha semmi sem lenne elég. Vagyis mintha mindent oda kellene adni. Ezért mondjuk, hogy „ő a mindenem”, mert csakugyan az.

Sok nőt gyötör kétség, milyen lett volna, ha valaki más lenne a párja, mint akivel van. Akkor talán lenne karrierje (amit miatta adott fel), vagy lenne egy otthona (amit érte hagyott ott), vagy lenne tartalékpénze (ami rá ment el) vagy lenne még ideje és lehetőségei (vagyis fiatalsága, amit neki szentelt). Ezek közül legalább egyet (de valószínűbb, hogy végül mindet) fel kell áldozni a kapcsolatért.

A kérdés  az, ha biztosan tudnánk, hogy a másikért mindent fel kell áldoznunk, akkor is vele lennénk-e. Mindkét válasz jó (és nincs harmadik eshetőség): ha igen, akkor hazaérkeztünk társunkhoz, megütöttük a főnyereményt. Ha nem, akkor menni kell tovább, és nem szabad eltékozolni kincseinket, mielőtt megtalálnánk őt, akinek szemrebbenés nélkül odaadnánk mindent, és akivel aztán könnyű szívvel mennénk tovább az úton. Ha már hoztunk áldozatokat a kapcsolatért, de megbántuk, akkor is tovább kell lépni. A már feláldozott dolgokat (fiatalságot, karriert, otthont, pénzt stb.) elsiratni és elengedni. „Koldus-szegény királyi gazdagon”. Mindenem neki adom, és nélküle semmim sincs.

Jordán Judit

 

Kapcsolódó élmények: