Egy ideje már foglalkoztat, hogy van mit adjak üzleti témákban is, tanács, kócsing, írások, és hogyan is érhetem azokat el, akiknek ez szól, az ő nyelvezetükön, módjukon, közegükben. Aztán év végén már annyira foglalkoztatott ez, hogy be is fektettem erőt, aminek eredménye egy weboldal lett, straightFWD néven, ami egyben a tartalmat, tehát az ezzel kapcsolatos hitvallásomat is összefoglalja.

Megtettem ezt. Megtettem és elengedtem, nem mert ilyen bölcs vagyok, hanem mert egy csomó más dolog kötött le, időm és erőm nem volt lökni, elindítani, ezzel tovább foglalkozni. Aztán egyszerre csak érkezett egy meghívás, nemrég, egy CSR témájú üzleti konferencia szervezőitől, előadni, és bár egészen más csatornán keresztül jött, nem látták az oldalt, nem ezért hívtak, de bizonyosan nem jött volna mégsem, ha magamban nem tisztázom előbb, hogy mit is tudok, mit is akarok adni. Érdekes ez nagyon. Hogy

tompa lándzsával nem lehet vadászni,

hanem le kell azt csiszolni előbb, egészen hegyesre kell csiszolni, amit az ember akar, tehát amit dolgának érez, magamat, és akkor lesz érthető, csakis ahhoz kapcsolódik a világ, még ha sosem látta is magát a terméket. Az állapotomhoz kapcsolódik, ami belőlem sugárzik, ahhoz, hogy tudom mire vagyok képes, tehát mi a dolgom, tehát mit akarok, tehát azt a világ is elfogadja, mint olyat, amire én képes vagyok. Amint lecsiszoltam. Előbb nem. Fontos ez nagyon, és pontosan erről szólt a Harcosok Klubja és most a Valóságformáló, a csiszolásról, sőt, harcban edzésről, ha tetszik, erre valók a gyakorlótársak, és ezért kapnak füzetet a következő alkalommal már a résztvevők, mert csiszolni kell.

Muszáj.

Aminek a harc eszköze, de nem áll itt meg, szabad, sőt kell otthon folytatni, nem elvárás, hogy bárki lássa, de csiszolni, tovább, felfedezni, mert a Férfi, az Igazi ott kezdődik, amikor a lelkesedés és a tehetség együtt áll, amikor ennek eredményeként már erővel tudom kimondani, hogy miben hiszek, és annak előmozdítása érdekében mi a harc, amit választok, amihez tehát nem a táblával kell vacakolni, megérteni a célt, beképzeltség, arrogancia, dehogy, hanem a dárdát, magamat, az önképemet, tehát az akaratomat kell csiszolni, tovább és tovább, mert a hajítás maga, mint a zen íjászat, mint érett gyümölcs lehullása, már magától történik, a csiszolás eredménye, amint eléggé lecsiszoltam repül, bizonyosan repül, onnan tudható, hogy eleget csiszoltam-e, hogy repül-e, és ami egyszer repül az bizonyosan talál a pontosan az útjába eső cél közepébe is bele. Én.

Joós István, 2014. április 13.

Kapcsolódó élmények: